Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1866
Előszó. Az evang. reformátusok sárospataki főiskolájában levő gimnázium állása, viszonyban a többi intézeti ágakkal és a tiszáninneni egyházkerülettel. A protestáns egyházi és iskolai élet ütere, éltető lelke az önkormányzat. Egykorú ez magával a protestántizmussal. Az önkormányzati jog elve a gyakorlatban magában foglalja, hogy minden különálló testületnek saját működési jogköre legyen. Ez által lesz elérve a cél, miszerint az egyesekben fölébred a részvét, szeretet és buzgóság a közügy iránt. S épen ez az egyedüli eszköz, mely által a protestántizinus a folytonos haladás és tökélyesbülés pályáján egyrészről élet-elevenséget nyer, másrészről a külső befolyások el nem törpítik. Ezen elvet vallotta a tiszáninneni egyházkerület, midőn a sárospataki anyaiskola kebelében levő három intézeti ág mindenikét nagykorúvá tette, egymás mellett önállósággal, önkormányzati joggal ruházta fel a fegyelmi ügyekben épúgy, mint a szellemiekben. Ezért hozott s léptetett életbe külön kormányzati, tanügyi s fegyelmi rendszabályokat mindhárom intézeti ágban. Mig ugyanis anyaiskolánkban az alsóbb osztályokat az akadémiát végzett tanulók kö_ zűl választott s évenként változó tanítók (praeceptorok) vezették, és csak nehány magasabb tudomány előadására valának állandó rendes tanárok alkalmazva : addig az egész tanoda egy rendes tanárnak, úgynevezett közigazgatónak (rector professor) kormányzata alatt állott. Azonban még a természeti világban sincs semmi állandó a nap alatt ; annyival inkább a szellem életében a maradás a halál rnagvát rejti magában, s a folytonos haladás egy annak életével. így lön ez anyaiskolánkban is. A korral a tudományok mindinkább nagyobb tért foglaltak el, a tanítás ügye mindég több-több öntudattal kezeltetett ; s végre a kor szelleme hangosan követeié, hogy a tanügy ne pusztán eszköz legyen a tanítók jövőjére, hanem cél az emberiség erkölcsi és tudományos kiképezésére. Ekkor lön berendezve a gimnázium úgy, hogy miudenütt állandó rendes tanár működött egyes osztályokban vagy külön szakokban. De még az egész iskola folyvást egy egyén felügyelete alatt állott. A legközelebb lefolyt pár év alatt az akadémiának új szervezetével még inkább kitűnt a külön intézeti ágak önállósága, külön törekvési célja ; s már csaknem lehetetlenné vált azok fegyelmi úgy, mint szellemi ügyeinek együttes kezelése. Mert mig egyrészről az egyes tanköröktől sok időt rabolt el, addig másrészről a kormányzat ügyes kezelését nemcsak nehézkessé, de csaknem lehetetlenné tette. így inondá ki a tiszáninneni egyházkerület : „A gint-
