Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1866

i

názium, mint a maga körében szerves egészet képező tudományos intézet, a főiskola kebelében a többi intézeti ágak mellett teljesen önálló.“

így lett annak igazgatója is saját körében önálló, de egyszersmind felelős a tiszánin- neni egyházkerületnek, mely főfelügyelési jogát az egyházkerületi küldöttség által gyakorolja közvetlen minden intézeti ággal külön úgy, mint együttesen. Igen, együttesen is, mert miután mindnyájan egy helyben működünk, s igy egymással mégis sokban összefüggünk : vannak ügyeink, melyeket közösen kell kezelnünk, a nélkül azonban, hogy ez az előbbi teljes egyesülést kívánná, vagy az önállóságot sértené.

Az elmondottakból világos, hogy a sárospataki gimnázium miért nem közlött egy idő óta évi tudósítást a nagy közönséggel, inig Magyarország sokkal kisebb intézetei azt tenni el nem mulaszták. Eddig ugyanis e hiányt némileg a közigazgatói évi jelentés pótiá. Minthogy azonban a közigazgató a gimnázium beléletével közvetlenül nem volt ismeretes, miután annak működésében személyesen részt nem vett: közlésében a legjobb akarat mellett is, vagy nem adta vissza a gimnázium képét eléggé hűn, vagy nem ismertette azt kellő terjedelemben.

Ezek vezették már a gimnáziumi széket ez iskolai évben azon határozatra, hogy bel- életéről, működéséről önálló s lehetőleg kimerítő tudósítást közöljön a tisztelt közönséggel. E tudósítás célja, hogy az intézet fejlődését nyíltan föltárja.

Tudósításunkban előadjuk gimnáziumunk szellemi, anyagi s fegyelmi vagy erkölcsi tényezőit, melyek a lefolyt 1866/7-ik tanévben annak belszervezetére s életére közreműködtek.

I.

4 gimnázium szellemi tényezői.

A) A tanerő vagy a tanári testület.

Bármely tanintézet nagyságát, szellemi erejét, más tanintézetek felett való előnyét nem a kül-, hanem a belterjes képesség mutatja. Ezen képesség már főképen a tanerőben nyilatkozik. S miután a gimnáziumnak mindenek által elismert célja, rendeltetése, hogy az az egyetemes és tudományos emberi műveltségnek alapot vessen úgy, hogy midőn az ifjú onnan kilép, érettségénél fogva éljen eszével, ismerje meg rendeltetését, s fejtse tehetségeit saját irányban és önmaga felelősségére : fölösleges volna a gimnázium fontosságát fejtegetni, melyen mint alapon nyugszik akadémiánk, s annak erősbítése és szilárdítása nélkül ez csak futó homokra' épült volna, és saját súlya alatt dőlne össze.

Hogy pedig gimnáziumunk e cél megközelítésére nem rendelkezik kellő tanerővel, ezt a tanári kar érzi legjobban, melynek a nehézségekkel meg kell küzdenie, melyek közül elég legyen ez alkalommal egyet, az osztályok túlnépességét fölemlíteni. Nem is mulasztá el a tanári kar, sőt kötelességének ismeré, hogy e tekintetben tapasztalata alapjáu erős érvekkel támogatott s indokolt előterjesztést nyújtson a tiszáninneni egyházkerület elé mindannyiszor, valahányszor arra az idő és alkalom kedvezőnek mutatkozik.