Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858

S ily értt korában!? avvágy nem hiszed, hogy ez 600. Bevág szemérem nélkül bármi tettbe is? Elektra. ­Tudd meg tehát hogy én szégyellem ezt, habár Te nem hiszed, s érzem hogy a mit most te­szek Időnk ivüli s illetlen hozzám nagyon. De ily heves kitörésre engem a te bősz 605. Indulatod s bősz tettid kényszerítenek, Mert rút cselekvésmód szintolyra ad szabályt. Klütajmnesztra. Oh szemtelen! bizonynyal én—,az én szavam S tettim, bátritnak ily beszédre tégedet! Elektra. Nem é n : t e szólod azt hát ; mert a tett tiéd, 610. S illő szavat talál magának bármi tett. Klütajmnesztra. Királynő- Artemiszre ! e dacért — mihelyt Megjő Ajgiszthosz — illően lakolni fogsz. Elektra. Ládd : hogy haragra törsz ki ! bár hagyál imént Kedvemre szólni, nem birsz rám hallgatni most. Klütajmnesztra. 615. S nem hagysz-e áldoznom se csendesen? ho­lott Megengedék beszélni mindent én neked. Elektra. Hagyok, sőt mondom : áldozz, és ne vesd okúi Számat, mivel nem szól ezentúl semmit az. Klütajmnesztra. (a szolganőhöz.) Emeld hát föl, kísérőm! áldozatra e 620. Királynak *) a gyümölcs- kosárt ; hadd esd­jek ő­Hozzá föl ijedelmem szüntetéséért. (Apollon oltárához lépve s az áldozatot rátéve.) Fojbosz, védistenem! te megliállod — tu­dom — Rejtett imámat is; mert szóm nem híveim Között esvén, kitárnom nyiltan nem lehet 625. Mindent nekem; mert ez *) közel mellettem áll, S félő hogy irigy csacskasággal majd egész Városban álnok mendemondát hint el ő. Hallj meg tehát í g y, a mint szólanom lehet: Ez éji kétértelmű álmom rémi tő 630. Látmányait, ha jó jelentményüek, oh Lükéjosz Isten! teljesítsd bejómra úgy; Ila rosszak : ellenimre forditsad viszont. S ha tán jelen jó sorsomból akar gonosz Csellel kivetni egyki, akkor oh ne hagyj ; 635. De igy hagyj élnem épségben s kormányzanona Az Atrejdák királyságát s öshajlokát; Hagyj élni mosti kedvesimmel boldogan S azon magzatjaimmal, a kik énnekem Nem gyűlölőim és nem is busítanak. 640. Halld s add meg ezt Farkas-vadász Fojbosz nekünk Mindnyájunknak, miként mi tőled kérjük azt A többit, bárha elhallgassam is, tudod le mindet jól, mivelhogy Isten vagy — hi­szem — Mert Zevsz szülöttinek mindent kell tudniok. Növelő. (baloldalról jőve.) 645. Oh idegen nők ! miként tudjam ki bizton azt, Hogy Ajgiszthosz király hajléka-é ez itt? K a r. Magad találtad azt ki, vándor: ím ez az! Növelő. S jól Sejtem-é azt is, hogy ez meg nője itt ? Mivel fejdelmi nőt mutat már külseje. K a r. 650. Kétségkivül melletted itt ez ő maga. Növelő. Légy üdvöz oh királynő, egy hivedtül én Neked s Ajgiszthosznak hozok jó híreket. Klütajmnesztra. Örvcndek e beszéden s tudni vágyom én Elsőben Í3 : ki külde hozzám tégedet? Növelő. 655. Fókiszi Fanótevsz, a ki nagy dolgot közöl. KI ütajmnesztfa. Minőt? beszélj oh vándor, mert bizton hiszem ‘) Apollóimat. Elektra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom