Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858
<s232®— landja ,,az 185%. iskolai évben is hábortalanúl élvezte tanintézetünk a tudományos életpályán elannyira kívánatos békét és nyugtot; — tanítók és tanítványok egyformán Inven tevék kötelességüket, a nélkül bogy valami különösebben kiemelendő történt volna.“ Tisztelt Gyülekezet! ama szenttörténeti vizforráshoz, melynek környezete lepve volt a jobbléti lendület után sovárgók seregével — évenként leszállóit a jobbléti nemtő, az úrnak angyala, s annak már magában véve is jótékony buzgását megélteté s elevenítő, jó hatással arádozóbbá tévé. Bizonyáráé hasznos ismeretekkel buzgó forrásra t. i. főiskolánkra is ez évben is leszállóit a jótékonyság angyala, a szebb lendületet adó szellem: cseppet sincs okunk hogy amaz egyénnel, ki a szenttörténeti forrásnál 38 évek hosszú során át hasztalanul esengett a gyámolitásért,- az el hagyatottság és emberi részvétlenség ridegsége felől pa- naszolkodjunk. Mit mondok azonban ?—nem várja-e e főiskola, nem varják-e mindnyájan kik ennek köréhez tartoznak egy oly jótékony forrásnak megindulását, óhajtott mozgásba s ára- dozásba jövetelét, melynek boldogító várásában már 54 év óta vannak. Már maga e várás- állapotbani létezés is azonban e főiskolának s ennek minden tagjainak nem panasz, hanem dicsekvés. Még csak hat évi várás, és a Vaji nagy alapítvány legalább egy részben folyamatba jő. Nem lehet hogy boldogoknak ne mondjam azokat, kik e főiskolára nézve a valóban Ígéret- földébe nem csak bepillanthatnak, mint oly sokakkal történt 1805-től óta, hanem valóban el is juthatnak. Szükség azonban hogy a szebb jövőnek ezen örvendetes előélvezetéből, a kevésbé örvendetes ugyan de még sem szomorúságos jelenre térjek. Különben is ezen kitérésre annak örvendetes íolemlítése vezetett, hogy iskolai dolgaink ez évben sem nélkülözték a szebb lendületi fülbuzgást. * * * Eletelv gyanánt használtatik, hogy „nem kisebb erény szerezni, mint a már megszerzettet fen tar tani.“ Bár nem hiányzanak példák, hogy a főtiszteletű egyházkerület, melynek e tanintézet nem csak sajátja, hanetti legféltőbb kincse, a szerzés terén, tudniilik tanszék alapításban is az initiativát önmaga ragadta meg hőkeblűleg — nevezetesen — a két évek óta fenálló és dicséretesen működő képezde létrehozásában az egyházkerület egyetemes akarata talált az egyes gyülekezetek és egyes jóltevők kehiében áldozatkészségben nyilvánuló visszhangra : mindamellett — a főtiszteletű egyházkerület tanintézetünknek inkább fentartásában mutatja különösebben éber buzgalmát. Három század óta viseli már az egyházi közönség e terhet, melyet a protestáns vallásos buzgalom erélylyé, és az autonom egyházkormányzat az egyház létezésével azonossá tett. Mondhatjuk, hogy gyülekezeteink némi lelkiszükséget éreznének, hogyha a szentünnepi alkalomkor, nem hallanák tanítványaink szájából az ige-hirdetést, és az egyes jóltevők a protestáns egyházi szadadság veszélyeztetését látnák, ha, az aratási és szüreti jótéteményezés végett, kiküldötteinktől meg nem kerestetnének. Igaz ugyan hogy ezen szokássá vált jóteményezés áldását tanítványaink élvezik nagyobb részt : de a ki egygyel a mi kicsinyeink közül jól tesz, nem velünk
