Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1858

—®33s>

tesz-e jól? s a tanítványok jobb léte nem azonos-e az összes tanintézet jóllétével? Valamint az összes állami jóllét, az egyes tagok jóllétével válhatlan összfuggésben van: nemkülönben van itt is a dolog. Valóban azon jótéteményezés melyet tanintézetünk és ennek ne- vendékei az egyes egyházak és jóltevők kegyéből évről évre rendesen élveznek, hason azon esti és reggeli harmathúlláshoz, mely magában véve ugyan nem tenyészt nem termeszt, de a termesztő esővel megáldott növényzetnek folytonos táplálék nyújtás által jótékony fen- tartója.

Mindazt a mivel bírunk, egyes jóltevők kegyes alapítványából bírjuk. Egyesek alapítványai teszik azon alapot, melyen tanintézetünk fenáll, és szeretjük hinni hogy hova-tovább szebb létre fejlőleg áll fel. Szebb létre fejlőleg mondom, és e részbeni hitünk csak ez év folytában is bőv táplálékot vön. Mi bízunk hitsorsaink áldozatkészségében, erős hitünk, hogy azon jótékonysági szellem fuvalma, mely nekünk ily szép örökséget szerzett, továbbra is felénk enyhén lengni nem szűnik meg, bár nem tudjuk hogy honnan jő, ha valaha, ez évben is a legigazabban mondhatjuk el magunkról. Köztudomás szerint, académiánk jelen évtizedben jelentékeny veszteséget szenvedett, sajnosán nélkülözi azon tanerőket, melyeket a nagy gymnázium fölállítására vala kénytelen odaengedni. De kezd behegedni az e részbeni seb, a midőn legközelebb b. e. Rhedei László úr ő nagysága egy uj académiai tanszéknek fölállításáról, másiknakpedigszintén az académiában dotatiójá- ról intézkedett végrendeletében nagy kegyesen. Boldog emlékezetű férfiú! hőkeblü jólte- vőnk! a midőn a legközelebb múlt téli hidegben, hidegűlt hullád e főiskola előtt vitetett el, hogy a jesztrebi családi sirbóltba nyugodja a halálálmot, nem tudá mégé főiskola, nem tudá ennek egy tagja sem, mily hőn érzettél, mily nagylelküleg gondoskodtál felőle. Végrendeleted szavai szerint „imádásig tisztelt édes anyád hamvaihoz kívántál tétetni“ — tett- leg bizonyítád be hogy a vér nem válik vízzé, a boldogult édes anyja ugyanis a polgári és egyházi érdemekkel diszes Ragályi család sarjadéka volt. E család eleitől óta kegyes pártfogója s jóltevője főiskolánknak. Egy pár tanszék szép segélyezést köszönhet a Ragályi-féle kegyes alapítványnak mircnézve, cseppet sem volt meglepő sem az, midőn a legkö- lebb tartott kerületi gyűlésen, tekintetes Ragályi Abraham úrtól azon örvendetes tudósítást hallánk, miszerint b. e. nagy bátyja méltóságos Ragályi Abraham volt főispáni helytartó s tornai egyházmegyei segédgondnok e főiskola részére 2000 pforintot hagyományozott; sem az, hogy múlt őszi kerületi gyűlésen tekintetes Ragályi Zsigmond urnák a képez- de javára tett 400 pforintni kegyes alapítványa említetett fel,—és hogyan is lett volna meglepő dolog reánk nézve, a midőn az ily örvendeteseknek hallását a Ragályi család részéről mintegy megszoktuk.

De nemcsak uj tanszék fölállításáról, s nemcsak afenállók alapjának nagyobb do- tatiójáról és igy a tanítókat illetőleg történt ez iskolai évben kegyes gondoskodás, hanem a ta- vánítnyokról is. Ez év folytában kapta ugyanis a főiskolai igazgatóság a cs. kir. tokaji biró- ságnak azon hivatalos tudósítását miszerint b. e. Hutka István úr 2000 pforintot hagyományozott e főiskolában tanuló ifjaknak Ösztöndíjul. Valóban tisztelt Gyülekezet, ez évben ' nekünk a kegyelemhez kegyelem adatott, a midőn külföldi hitsorsosaink jótéteményezésé-