Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Mózes imája. Sábeszi imakönyv. Magyar fordítás és fonetikus átírás - Klasszikus zsidó művek magyarul 7. (Budapest, 2009)
Imák a zsinagógában
החנמ ברעל תבש לא ארית דחפמ םיאתפ תאשמו םיעשר יכ .איבת וצע הצע ,רפתו ורבד רבד אלו ,םוקי יכ .לא״ונמע הנקז"דעו ינא ,אוה דעו הביש ינא ,ליבסא ינא יתישע ינאו אשא ינאו לכסא .טלמאו ךא םיקידצ ודוי ,ךמשל ובשי םירשי תא 'לזינפ לא ארית Ál tiro mipáchád piszojm umisojász rösoim ki szovoj. Ucu éco vöszufor, dábru douor völoj jokum, ki imonu El. Vöád zikno áni hu, vöád szévo áni eszbojl. Áni osziszi uááni eszo vááni eszbojl váámálét. Ách cádikim jojdu lismecho jésvu jösorim esz ponecho. לא ארית Ne félj a hirtelen riadalomtól, sem attól, hogy a gonoszok rád törnek, mint a vész! Csak tervezgessetek, meg lesz az hiúsítva, beszélhettek, nem lesz abból semmi! Öregségiekig ugyanaz vagyok, mikor megőszültök, akkor is én viszlek titeket. Én hoztalak létre, én hordozlak, én viszlek és mentelek meg. Csak az igazak magasztalják Nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt. (Példabeszédek 3:25., Jesájá 8:10., 46:4., Zsoltárok 140:14.) A fejfedőről ״Nem szokás a szabad ég alatt hajadonfőtt járkálni.” (Orách Chájim 2:6.) Bár a bölcsek nem foglalták törvénybe, a szokás, hogy sohasem járunk födetlen fővel - sem otthon, sem a zsinagógában, sem az utcán -, több ezer éves, s mára a zsidó vallásosság jelképe lett. A leggyakrabban használt fejfedő kis, kerek sapka, amelyet jiddisül járműikénak, héberül /apának hívnak. A sapkácska formájának nincs különösebb vallási jelentősége. Megkérdezték a Chátám Szofér néven ismert magyar zsidó Tóra-nagyságot: miért van az, hogy a nem zsidóknál a tisztelet jeléül leveszik a kalapot, míg a zsidóknál ez fordítva van? Ezt válaszolta: ״Nem tudom, mások mit miért esinálnak. Nálunk a Tórából egyértelmű, hogy a fejfedő a tisztelet jele, hiszen a papok előírásos négy ruhadarabja között találjuk a kalapot (micnefet és migbáát), amely nélkül a kohén Szentély-szolgálata érvénytelen [ZMózes 28:4. 29:9.).” A Talmud ban (Sábát 156b.) a fejfedő mint az istenfélelem jelképe jelenik meg. Egyszer az egyik tanaita édesanyjának azt mondták a csillagjósok, hogy fiából tolvaj lesz. Attól kezdve egy lépést sem engedte tenni fejfedő nélkül, hogy ezzel kivédje a rontást. Egyszer, már felnőttkorában, egy fügefa alatt ült és tanult, azután elbóbiskolt, és a kendő leesett a fejéről. Amikor felébredt, kinyújtotta a kezét, és letépett egy fügét, bár a fa nem volt az övé... A férjes asszonyok befedett feje - ami szintén a vallásosság jelképe - azt a célt szolgálja, hogy szembeötlő legyen: a nő nem hajadon. 62