Találmányok leirása, 1896

Tűleveles padlóburkolat. - Csigás-szivattyú.

de-mielőtt megszárad, valamely jó villamvezető fémnek, pl. ón, aluminium, bronz egy rétegét finom poralakban kenjük rá ecsettel, azután az igy előkészített palaczkfejet rézből vagy más alkalmas fémből való galvánfürdőben addig tartjuk, mig elegendő vastag fém­réteg rakodott reá, mely a palaczkot teljesen elfojtottan elzárja és nem vehető le anélkül, hogy el ne rongálódnék. Ha azt akarjuk, hogy a süveg a termelőnek nevét, védjegyét vagy más megkülömböztető-jelet viseljen, akkor a galvánfürdőbe való helyezés előtt kellő­leg elkészített, jó vezetőből készült apró lemezkéket ragaszthatunk a dugóra vagy a palaczk nyakára, melyek által képezett kiemelkedések a képződő fémsipkán hűen láthatókká lesz­nek. Az igy előállított süvegek azután bearanyozhatok, ezüstözhetők, nikkolozhatók, elek­­trolytikai úton, vagy pedig az úgynevezett oxidátió útján czinkkel, platinával, ezüsttel vagy mással befesthetők. 9 Tűleveles padlóburkolat. Föltalálok: Gerkán Gy. és Zietz E. Hamburgban. A szab. enged, kelte 1895. nov. 25. — 4616. A linoleum név alatt ismeretes padlóburkolat tudvalevőleg felaprózott és alkalmas kötőanyaggal összekötött parafából áll, a melynek szőrrel vagy rostanyaggal való pótlását több ízben kisérlették meg. A parafa egészen új pótléka a tűlevelűek levelei (a csereklye), melyeket nyers vagy kiszárított állapotban felaprózva összekeverünk a padlóburkolat miné­­müségének megfelelően megválasztott oxidált beszáradó olajokkal, gyantaolajjal, terpentin­nel, gyantával, mésszel, az olaj vagy zsir desztilláczió hulladékaival és festékkel és az alá­tét szövetre úgy mint az a linoleum szőnyeg gyártásánál szokásos, elkenjük. Ha az előbb nevezett anyagokat egyszersmindenkorra megállapított keverési arány szerint óhajtjuk keverni, úgy erre a következő arány szolgálhat normálé gyanánt: 35 — 55 rész tűlevelű fák felaprózott tűi, 20—30 rész oxydált olaj, a mely mésszel szappanosított gyantával olaj vagy stearin szurokkal vagy olajdesztilláczió hulladékokkal pótolható vagy helyettesít­hető, 10—12 rész gyanta, 3—5 rész terpentin, 5—10 rész festék. Hogy a tűket fehérít­sük vagy a feldolgozásra alkalmassá tehessük, lúggal vagy savval kezeljük. Tűlevelűek tűi használata nemcsak a szőnyegek előállítását teszi olcsóbbá, mintha parafát használnánk, hanem a nyert termék lényegesen jobb, mert a tűlevelűek tűi a szőnyegnek tömörebb alapanya­got adnak, a parafa kellemetlen szagával nem bírnak, sőt ellenkezőleg kellemes gyantás szagot fejlesztenek. Csigás-szivattyú. Föltaláló : Ostermann H. Goiméiban. A szab. enged, kelte 1895. nov. 16. — 4488. A szivattyú hengeralakú a köpenyegből áll, mely a csiga tengelye részére mindkét fenekén vezetékes és a szívó csöves. A mellső b fenék közelében van a c nyomócső. A hátsó d fenekén át e szorongószelenczével f szívó cső van elhelyezve, mely utóbbinak tágulása g dobalakű. Az utóbbi hosszának körülbelül */rnyire srófbevágásokkal van ellátva, melybe h csiga be van csavarva. A csiga tengelye fojtosan a mellső b fenékre van ágyalva. Ha gyors forgásba hozzuk a csigát és vele a dobalakű tágulást, előbb a szívócsőben levő levegő, azután az eltávolítandó folyadék szívódik föl, hol a folyadék a csiga me­netein át a külső a köpenyegbe lép. Innét a c nyomócsövön át elfolyik. Minthogy a szivattyú szabályos vízsugarat szolgáltat, mint fecs­kendező, fölöslegessé teszi a szélüstöt. Ily csigás szivattyú még mint szélkompresszor is találhat alkalmazást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom