Találmányok leirása, 1896
Izzólámpa folyékony égőanyagok számára.
a к fűtőlángocskáknak az elgőzölés szabályozása czéljából állíthatóan elrendezett i bélcsövecskéi vannak elhelyezve. Ez utóbbiak állíthatósága a következő módon éretik el. A b elgázosító csövön van a magasság irányában eltolhatóan az / vezetéklemez alkalmazva, melyen az i bélcsövecskék és m fogasrúd vannak megerősítve, melyek lefelé a h tokba belenyúlnak és a h fenekén levő n hüvelyekben vezetődnek. Az m fogasrúdba s bélkulcs mx hajtókerekecskéje vág bele, mely kulccsal az l lemezt a k fűtőlángocskákkal együtt föl- vagy le lehet csavarni. Lecsavart állapotukban (3. ábra) a fűtőlángocskák a h tok belsejében rejlenek. Ez utóbbi fölső peremén csukló körül forogható p födéllel van ellátva, mely a fűtő lángocskák eloltására szolgál. A fedél felcsappantása önműködően történik az i bélcsövecskén alkalmazott px emeltyűpeczekkel. A födél fölcsappantott állapotában a gázgyüjtő alsó előugró széléhez támaszkodik. Ez eloltó kupakot a 8. ábra tünteti fel fölülnézetben, felnyitott .és lecsappantott állapotban. A közös elosztó födél helyett mindegyik fűtő lángocska számára külön eloltó süvegecske is alkalmazható. Az elgázosítónak az a edényből kinyúló részei^' áttört védő kupakkal vannak ellátva, melyet a h tok r peremén nyugszanak. Ha most már a lámpát használatba akarjuk venni, mindenekelőtt az 0 kulccsal a fűtő lángocskák i bélcsövecskéit fölfelé csavarjuk. Ezzel ap oltófödél vagy az egyes oltó süvegecskék fölemelkednek és a px peczek nem engedi őket visszaesni. Erre a fűtőlángocskákat meggyujtjuk, melyek az elgázosító csövet és a d gyűjtőt hevítik és a í bél által felszivott égő anyagot elgőzölegtetik. A gőzök vagy gázak a d gyűjtőből a gázlángzóba szállanák és itt gyújtó segélyével meggyujtjuk, mire a képződő láng a g testet izzóvá teszi. A jelen találmány főczélja, a lámpa használatbavételekor a gázfejlődést lehetőleg gyorsítani, hogy a főlángot hosszas várakozás nélkül meg lehessen gyújtani. Ezt azáltal érjük el, hogy a fűtő lángocskákat az í kulccsal szorosan a d gyűjtőig a magasba csavaijuk (3. ábra); ennek fotytán d és b igen gyorsan annyira hevülnek meg, hogy az égő anyag azonnal gőzölésnek indul és nemsokára rá a főlángot meg lehet gyújtani. Ennek megtörténtével, a nyugtalanul égő főlángról némi idő múlva észrevehető, hogy túl sok gáz fejlődik. A szabályozó készüléknél fogva most már módunkban van, az elgőzölgést a fűtő lángocskák lecsavarásával csökkenteni, amig a láng nyugodtan és tisztán ég. E czélból azonfelül még egy fűtő l .ngocska is eloltható akként, hogy eloltó süvegecskéjét lecsappantjuk. A mikor a lámpát el akarjuk oltani, a fűtő lángocskákat egészen lecsavarjuk, mire a kupak, illetőleg az egyes eloltó süvegecskék önmaguktól csapódnak le. Az elgázosodás ennek következtében megszűnik és a lámpa elalszik. A 6. és 7. ábrákban bemutatott módosításnál az elgázosodás szabályozása és félbeszakítása petroleumlángzóknál szokásos bélhajtó szerkezet útján történik. Itt az s hajtó kerekecskék, melyek t kúpkerekecskék közvetítésével a közös í bélkulcs segélyével forgathatók, közvetlenül az и égő kanóczokba fogódznak, melyek a hx tokfenékkel szilárdan összekötött i bélcsövecskékbe vagy bélhüvelyekbe dugottak. Ez esetben tehát csak az égő belek (nem pedig csövecskéik is) csavartatnak fel és nagyobbíttatnak a fűtő lángocskák, ha azt akarjuk, hogy az elgázosodás gyorsabban menjen végbe. A belek lecsavarása által szabályozható a láng nagysága és azzal együtt az elgázosodás mértéke. Ha a beleket teljesen lecsavarjuk hüvelyeikbe, ez esetben a fütő lángocskák elalszanak és az elgázosodás megszűnik, mitől a főláng is elalszik. A központi b elgázosító cső mellett alkalmazandó i fütőláng-lángzók száma tetszésszerinti lehet. Az 1—5. ábrákban látható alaknál kettő; a 6. és 7. ábráknál ellenben három von alkalmazva. Nagy lámpák számára azonban egy zárt körlángzót is lehet alkalmazni, mely egy belső és egy külső bélcső közé van beillesztve, melyek a maguk részéről a központi b elgázosító csövet egyközepüen veszik körül, mint a 7. ábrá-4
