Találmányok leirása, 1896
Újítások hajókon.
34 impregnáló fürdőből a levegőt kiszivattyúzva, végleg telítik a szigetelő anyagot. Az ily módon előkészített rostszövetnek vagy papirosnak többszörös rétegével burkolt vagy bélelt vezetőket, még mielőtt az alkalmazott szigetelőt ólomburok vagy más vezető, vagy védőburok fedné, alkalmas tartányokba helyezik a föltalálok, a szigetelő anyagból a levegőt újból kiszivattyúzva, a szigetelő anyagot a légritkított térben a légtől ment csöppfolyó szigetelővel végleg impregnálják. Az ily módon elkészített egyszerű és összetett szigetelt vezetők szigetelő anyagát a föltalálok ezután formálják. E formálás abban áll, hogy a szigetelő anyagot először alacsony váltakozó irányú elektromotoros erő polarizáló hatásának teszik ki, ez elektromotoros erőt fokozatosan növelik, mig végre 24—30 óra idő után az elektromotoros erőt időként növelve, kiteszik a kábelt annak az elektromotoros erő hatásának, melynek állandó szigetelésére a szigetelő réteg rendelve van. A szerzők tapasztalása szerint az eljárás nagyban növeli a szigetelő anyag tartósságát és az átütés ellen való ellenálló képességét és pedig azért, mert a polarizáló erő fokozatos lassú emelése a szigetelő anyagban végbemenő lassú molekuláris változásokat eredményez, melynek folytán a szigetelő súlyegységében emésztett hiszterizis munka tetemesen csökken, ami tapasztalás szerint, eltekintve attól, hogy a kábelben való veszteség csökkenését jelenti, lényegesen emeli a kábel tartósságát. Hasonló változások állanak be az alkalmazott anyagban akkor is, ha közvetlenül kitesszük a nagy elektromotoros erő hatásának csakhogy ez esetben a molekukuláris változások rohamosan állnak be, s az eredmény nem oly jó, mint a fokozatos formálásnál, melynél, hogy népszerű kifejezést használjunk, a szigetelő anyagot mintegy hozzá szoktatjuk az elektromotoros erőhöz. A formálási módszer kellő alkalmazása után az előzőleg leirt módszer szerint előkészített anyagban üzemközben a polarizáló váltakozó elektromotoros erők káros változásokat már nem idézhetnek elő, sőt üzemközben, amint ez az előbbiekből következik, a kedvező molekuláris változások bizonyos véghatárig folytatódnak. Újítások hajókon. Föltaláló : Hamelle P. Budapesten. A szab. enged, kelte. 1895. decz. 7. — 4787. Valamely hajó tonnatartalma a kiszorított víztömeggel arányos, azaz mennél több vizet szorít ki a hajó, annál nagyobb rakományt bir el. A hajó sebessége ellenben a vízben levő hajótesthez a víz által gyakorolt ellenállással fordított arányban áll, mely ellenállás a hajótest alakja szerint vagy általában azon felület szerint, mellyel a hajó haladásánál a vizet érinti, nagyobb vagy kisebb. A hajóépítés egyik legnehezebb feladata abban áll, hogy egyrészt a szükséges deplacement-ot megkapjuk és a vízzel lehetőleg csekély ellenálló felületet állítsunk szembe és emellett az áruk, utasok, gépek stb., elhelyezésére kellő hely álljon rendelkezésre, másrészt, hogy a hajó tovasiklásánál a víznek nyújtott felületet csökkentsük és ennek következtében lehető gyors haladást érjünk el. Ezen nehézségek legyőzése tárgya a jelen találmánynak. E czélra a hajót részekre osztjuk és pedig a gépek, utasok és árúk fölvételére szolgáló fölső részre és a szükséges deplacement képzésére szükséges alsó részre. A hajónak vízben lévő, a hajótestet hordó része főkép hosszú és keskeny alakot kap, hogy a vizet legcsekélyebb ellenállással szelje át, mig a fölső úszó rész a hajó rendeltetéséhez képest lehet alakítva. Az i. ábra valamely hajó elrendezését mutatja sematikusan. Az A a hajó uszórészét, В pedig a vízben lévő részét jelenti. Az A úszó rész, mint már említettük tetszésszerinti alakú lehet és egy vagy több emeletből leli t összeállítva. Az alsó vízben levő В rész két vagy több vas-, réz-, aluminium- vagy más fémbádogból készült párhuzamos légkamrából áll, melyek a fölső résszel szilárdan össze vannak kötve, méreteik olyanok, hogy a kiszorított víztömeg a hajó teljes rakományával egyensúlyt tart. E kamrák tehát, — melyek belül merevítve és tömítve vannak, — a közön-
