Találmányok leirása, 1895
Elektrodalemezek másodlagos elemekhez.
70 nemcsak az aktiv anyag szolgáltatja az áramot, hanem a fémes tartó, a rács is részessé tétetik. Ettől emez oxidálódik és a fémes tartók tömege idővel csökken. De az említett üzemnél, nevezetesen a kocsik indításánál, valamint lejtőkön való haladásuknál, a túlerőltetésnek nem lehet elejét venni, miután a telepek súlyát túlságosan nagyra venni nem szabad, de másrészt az elektróda ható idejét is lehető hosszúra kell nyújtani, ha azt akarjuk, hogy az üzem raczionális legyen. Az aktiv anyag befogadására szolgáló saválló fémből (ólom) való rács külön e czélra szerkesztett öntőformában öntéssel készül. A rácsot z keret alkotja, a melyet R hosszanti tartók merevítenek. Ezek a tartók általában véve a keretnél vékonyabbak, hogy az aktiv anyaggal egészen befedhető legyen és az aktiv anyag kárára redukcziók végbe ne mehessenek. A rácsban továbbá s keresztrudak is vannak, a melyek ép oly szélesek, mint a Z keret és alsó és felső éleikkel a keret felső és alsó élei szintjébe esnek. Hogy már most a fémrács akkor is, ha azt az oxidálás nagyon megtámadná, még mindég elég tartós legyen, a keret és a hosszanti merevítés a betevés előtt nem aktiv anyaggal látandó el. Ezek a betétek az ábrán feketék. Nem aktiv anyagul kemény gummi, czelluloze stb. is használható. A betéteknek a rácsba illesztésekor az inaktiv anyagot'a nyitott formába szögekkel függesztjük be és benne rögzítjük, a forma zárása után pedig az öntéshez fogunk. Ekkor a fém a nem aktiv anyagot, a mely betétül szolgál, fogja körül. A lemez igen természetesen rendkívül különböző módon készülhet, a dolog lényege mindig ugyanaz marad, a nem aktiv anyaggal való erősítés, a mely a tartósságot még akkor is biztosítja, ha a fémet részben redukáltuk is. Az elektródalemezekbe sajtolandó aktiv anyagul króm vagy wolfrám organikus sóit használjuk, minthogy a kísérletekből kitűnt, hogy a króm- és wolfrámgyanta vagy olajsavas vegyületei alkalmazhatók leginkább. A króm- és wolfrám-sókat nehéz ásványi olajokkal és gyantákkal elszappanosítjuk és így oldathatlanná és az elektróda lemezbe való lesajtolásra alkalmassá tesszük. Az eljárás maga a következő: A , gyanta és olajsavak a króm és wolframmal oldhatlan vegyületeket képeznek, a melyet a króm-vagy wolframsavas olajnak, vagy gyantának nevezünk. Hogy ezeket a vegyületeket az elektromosság előállítására szükséges állapotban és a megkívánt egyenletességben tarthassuk, a krómvegyületeket, pl. a krómsavat dagasztó gépekben, melyek 1400 C-ra hevitvék, poralakban kezeljük, oly módon, hogy a gépbe időnként gyantát, illetve nehéz olajat, a melyek az elszappanosításra szolgálnak, adunk, még pedig a gyanta-, illetve olajmennyiségét lehető kicsire szabjuk, vagyis annyira, a mennyi az elszappanosításhoz szükséges. Ezt a keveréket földolgozzuk, megdagasztjuk és a rácsba beleszorítjuk Azokat a nehéz olajokat, a melyek pl. a nafta desztillácziójánál, mint végtermék állnak elő, akár magukban, akár gyantával együtt lehet alkalmazni, ép úgy mint a hogy a gyantát magában is használhatjuk a króm- vagy wolframvegyületek oldhatlanná tételére. Hogy itt a krómvegyületek a gyantával tényleg kémiailag egyesülne^ kitűnik abból, hogy a nyert terméket a konczentrált kénsav nem támadja meg. A króm és wolfram olaj és gyantasavas vegyületei helyett az antraczén vegyületek is jeles eredménnyel használhatók. ——-----------------------—— —--------------------------------------------------------------------------—-----------------------------------------------------------
