Találmányok leirása, 1895
Nyomást csökkentő külömbzéki készülék.
zetesen A téglafalból épült kemenczén belül a vaspléh-palásttal burkolt nagy В szenesítőtér van, melyet fölül sátoralakú b pléhtető szorosan elzár s melybe alul a szorosan záródó c ajtó nyilik. А В tér alat van a d tűztér, melyből hátul két oldalt c csatornák indulnak ki s a tűztér mellett előre nyúlnak (3. ábra). Ezekből elől egy-egy f cső ágazik ki, melyek а В téren végig menve fölül egy-egy vízszintes g kapcsolócső révén a hátulsó, szintén а В térben levő h csövekkel közlekednek. Emezek lefelé ereszkednek a d tűztér mögötti i keresztező csatornába, melyből j csatorna szintén а В téren átmenő függőleges к kürtőcsőbe torkollik. A szén égetése e kemenczében következőleg megy végbe: legelőbb megrakjuk а В szenesítőt úgy, hogy mindenek előtt a c ajtónál annyi fahasábot teszünk, a mennyi csak fér, mire a c ajtót elzárjuk s а В tér többi részét a b tetőben levő ajtón teljesen megtöltjük. Erre а В tért szorosan elzárjuk s <é-ben tüzelünk. A tűzgázok a nyilak irányában az e csatornákon át az elülső f csövekbe szállnak föl, ezekből a g kapcsolócsöveken s hátulsó h csöveken lefelé vonulnak az i keresztező csatornába, melyből végül a j csatornán át a k kürtőcsőbe kerülnek s a szabadba illannak, miután hevüket az f g h és k csövek révén а В térrel közölték. A tűzgázok elvonulását a kürtőbeli m fojtó-csapóval (1. ábra) esetleg szabályozni lehet. А В térben végbemenő szenesedéstől keletkező gázokat az n cső az о sűrítőbe árasztja, a hol az égékeny gázok elkülönülnek, melyeket a p cső elvezet a d tüzelő hamúterébe, hogy innen a tüzelőbe fölszálljanak. A p csőből kiágazó q csőtoldás r vizes edénybe merül, hogy robbanás esetén a nyomás magának könnyű utat találjon. A folyóssá vált alkotó részek j cső végén fölfoghatok. 'w Nyomást csökkentő külömbzéki készülék. Föltaláló: Ds Laval К. dr. Stockholmban. A szab. bejelentésének kelte 1895. jan. 5. — 2000. A találmány nyomást csökkentő külömbzéki készülékre, azaz olyanra vonatkozik, mely két fluidum között az egyiknél vagy mindkettejénél előforduló változó nyomásoktól függetlenül előre meghatározott nyomást fönn képes tartani. A készülék különösen oly nagy nyomású gőzkazánok számára van szerkesztve, melyeknél szabályozó czélokra oly víznyomást akarunk kapni, mely a kazángőz és az eredeti víznyomástól függetlenül bizonyos meghatározott és állandó mértékben kisebb amannál. Az ábra a készüléket hosszanti metszetben mutatja; az a dugattyú a b köpűben mozog; mely két c és d keresztfurattal van ellátva, melyeket az e hosszú furat egymással összeköt. E furatok komi a fölső c az f csatorna és a g csöves nyujtvány révén az itatószivattyúnak egy vezetékével van összekötve, míg a másik a köpű falazatában levő h csatorna utján e b köpű alatti i térrel kapcsolatos. E tér a k kiömlő nyílással van ellátva annak a víznek számára, melynek « nyomó magasságát a készülék meghatározott és állandó mértékkel kisebbre fogja a 'kazángőz nyomásáénál. Az a dugattyú, melynek egy szára e térbe nyúl, az l rúgó hatása alatt áll, mely rugónak nyomását a köpűre az m srófházak szabályozzák. A b köpű fölső részébe kazángőz ömlik. A szivattyúból jövő víz, melynek nyomása nagyobb az a dugattyú fölső végére ható gőzénél és melynek nyomását éppen csökkenteni akarjuk, g f c d és h-n át az i térbe ömlik, melyet végre is megtölt és melyből k-n át ömlik ki. A mint azonban a víznyomás az a dugattyúra oly nagyon hat, hogy a / rugónak a dugattyúra gyakorolt nyomásával együtt a gőznek nyomását a dugattyú másik végén meghaladja, a dugattyú elmozdul, minek következtén c e és d-nél beömleni megszűnik. Az i térben
