Találmányok leirása, 1895
Gőzfejlesztő.
az alsó lánc/ot. Három egymáson fekvő szövedék előállításánál egy-egy pótbélfonal átfüződik vagy a fölső és középső vagy a középső és alsó szőtteményen. Az x x mentén (a szövedék fölületével egyközűen) a pótbélfonalakat c2 helyeken felhasítjuk, így alkotva meg a kelme bolyhát. A pótbélfonalak kötőhelyeinek egymástóli való távolsága szabja meg a bolyh hosszát. A bolyhképezte alakzat (sima, bolyhos fölületek hosszanti vagy szélesség, vagy átlós irányban haladó sávok, vagy mintás alakok), valamint a nyüstök száma, vagy a Jaquardgép szerkezete ezen kötés helyeinek szkémájától függ. Ilynemű két egymás fölötti szövedék képzésére mindegyik szövedék számára egy nyüstszakasz szükséges az alapkötésre ; a nyüstök elrendezését az időszerinti kötés, illetve az előállítandó alapszövedék neme (tafota, fonalgó) határozza meg. A pótbélfonál egybekötéséhez az alapszövedékkel külön, legalább is négy nyüstből álló szakasz szükséges. Háromszakú szövedéknél, természetes, arányosan emelkedik a nyüstök száma. E mellett két vagy négy, valamint három vagy hat lánczfonal is jöhet egy csoportba a szerint, vájjon a kelme nehezebb legyen-e vagy könnyebb. A bélfonál és pótbélfonál tetszés szerint váltakozhatnak ahhoz képest, vájjon több vagy kevesebb bolyhot tartalmazzon e a szőttemény. 51 Gőzfejlesztő. Föltaláló: Compagnie de la chandiöre mixte Párisban. A szab. bejelentésének kelte 1895. jan. 4. — 1983. E gőzgeneratornál a gőzfejlesztés az által történik, hogy elhevített víz fuvódik egy forró csőbe. Ilynemű generátoroknál e cső hosszának lehetőleg rövidnek kell lennie, mert külömben a csőnek egymásra következő szakaszaiban az elgőzölés túlságos mértékben külömböznék; a csőnek beluvó pontjához közel fekvő szakaszai vízzel telnek meg, míg a kiömlő ponthoz közel lévők az elgőzölögtetést eszközük ; ha a befuvás gyöngül, ezen utóbbi szakaszok csak eihevítést visznek végbe. Az injec. tiós generator nagy gőzfejlesztésének (200 kg négyzetméterenként) oka abban rejlik, hogy a fütő. felületek nincsenek, mint a közönséges generátoroknál, teljesen vízzel borítva, mely utóbbi, mint rossz hővezető, a fütőfelület felvette kalóriáknak az elgőzölögtető zónába való tovavezetésének ellenáll. Minél vékonyabb a fütőfelület és az elgőzölögtető zóna között lévő vízréteg, annál gyorsabban megy végbe a gőzfejlesztés, mely maximumát akkor ér el, mikor a fütőfelület az elgőzölögtető zónává egyesül. Ezt egy felhevített csőnek alkalmazásával érjük el, a melybe vizet fecskendezünk be. Ennek következtében, a mint a csőnek egy része a gőzt csak elhevíti, ezen fölületnek rossz hihasználása áll be, mivel az elhevített gőz csak körülbelül fél kaloiiát vesz magába kilogrammonként; ebből kitűnik, hogy miért kell a cső hosszát korlátozni. E megfigyelésekből nyilvánvaló, hogy jelentékeny vízsúlynak elgőzöltetésére több egyenlő hosszú injectiós generátort kell alkalmazni egymás mellett. A közönséges generátoroknál tudvalevőleg a gőzfejlesztés az elhevített víznek térfogatától függ. Hogy a felhevített csőben a túlságos megmelegedést kikerüljük, elegendő, ha lehető legnagyobb hőmérsékletű elhevített vizet fecskendezünk be nyomás alatt, mely víz a csőbe való jutásakor részben elpárolog, úgy hogy a csőfelületek egy gőzréteggel 2. ábra.
