Találmányok leirása, 1895
Javítás ekéken.
47 veti és a gépet mozgásba hozza, úgy hogy most már a rendes üzem megkezdődhetik. Az a tartó olyan nagy, hogy ha esetleg az első táplálás sűrített levegővel nem lenne elégséges a töltés tömhesztésére, а В csap ismételten nyitható meg. Ha elejétől fogva gondoskodni akarunk а В csap többszöri nyitásáról, e csapot a géppel kormányozhatjuk. Ezen megeresztő szerkezet főleg oly petroleumgépeknél alkalmazható, melyeknél a levegő egy része arra szolgál, hogy a petroleumgázokat az elgázosítóból kivezesse. A 3. ábrán feltüntetett a tartó sűrített levegővel van telve, melyet vagy a gép maga állít elő működése közben a következő megeresztés számára, vagy 0 kéziszivattyú külön sűrít. Az a tartót az a1 vezeték az i csappal köti össze, mely a gép D sűrítő terébe vezet. A D sűrítőtér mellett ismert módon van elhelyezve a k elgázosító, mely egyszersmind gyújtó csőnek is szolgál és egész tetszőleges módon fűthető. Ha a gépet megakarjuk ereszteni, akkor a dugattyút holtpontállásába állítjuk és miután k elgázosító fűtve van, egyrészt az m fecskendező csatornákon petróleumot fecskendezünk be, másrészt az i csapon sűrített levegőt tódultatunk be. Megjegyzendő, hogy a petroleum befecskendezése vagy úgy történik, hogy a petroleumtartó már a gép előbbi működésénél nyomás alatt van, vagy vagy pedig, hogy e czélra kézi szivattyút használunk. Az i csapon betóduló sűrített levegő részben az и nyelven át az elgázositóba tódul és ebből kiragadja a petroleumgázt, részben elmegy elül az n nyelv mellett közletlenül a D tömhüdőtérbe, melyben ennek következtében éghető keverék képződik. Ez a k gázosítón lángra lobban, úgy hogy a dugattyú lefelé hajtatik. Ettől a gép megkezdi rendes működését és az i csap elzárható. Javítás ekéken. Föltaláló: Schlick-féle vasöntő rtság Budapesten. A szab. bejelent, kelte 1895. jan. 3. — 1997. A többvasu ekének egyik főkelléke, hogy szerkezete egyszerű, kezelése könnyű legyen. A leírandó és rajzban bemutatott találmánybeli többvasú eke ily irányban tekintendő javítottnak. Az ekét az 1. ábra oldalnézetben működésen kívül helyezve mutatja, a 2. ábra ugyanily helyzetben fölülnézetben, a 6. ábra ismét oldalnézetben, de működés közben. A 3., 4. és 5. ábrák részleteket szemléltetnek és végül a 7. ábrák a találmány egy lényeges részét szkémásan. A mint az ábrákból kitetszik, az A tarlókerék tengelyszára G gúzsvánkossal és E kengyelsróffal van az F főtengelyre erősítve. Ez az elrendezés lehetővé teszi a tarlókeréknek különböző helyzetben való rögzítését a főtengelyen és ezzel a szántás mélységének a meghatározását is. A szántás mélysége ugyanis e keréknek a barázdakerékhez viszonyított helyzetétől függ. Ha a szöget «1-ig nagyobbítjuk (lásd 7. ábra) úgy a szántás mélysége m-el fog nagyobbodni, mert ugyanennyivel lesz nagyobb a tarlókeréknek a barázdakerékhez viszonyított magassága az eke működése közben. Hogy a kívánt szántásmélység megállapítása és illetve a tarlókeréknek beállítása biztosan és gyorsan eszközölhető és egyszerű szemlélet utján ellenőrizhető legyen, e czélra a D összekötő hevederen alkalmazott beosztás és a kerékszárat megerősítő gúzsvánkosnak egy mutatóvá kiképezett és a beosztásra irányított nyujtványa szolgál. A beosztás olyan lehet, hogy az eszközlendő szántás mélysége centiméterekben, hüvelyekben, vagy bármely hoszszasság mértékben közletlenül le legyen olvasható. A barázdakerék В tengelyszára szintén gúzsvánkossal és kengyelsróffal van a tengelyhez erősítve oly czélból, hogy a kerekek nyomtávolsága változtatható legye n. E szerkezet a barázdakerék tengelyszárának forgatását is lehetővé teszi, ami némelykor pl. az első barázda huzásákor haszonnal jár. Ez eke kiemelése az ugyanezen föltalálónak már szabadalmazott fogasiveivel fölszerelt emelővel történik, de rögzítésük az eddigitől eltérő. Az N ivre ugyanis az egyközűen haladó, de
