Találmányok leirása, 1895
Galvanos elemeken tett újítás.
38 bői való kitodulásakor itt is nyilak jelölik. A 4. ábra egy további módosított alakot láttat, melynél a nyomócső alul zárva van és a levegő ferdén fölfelé nyíló f lyukakon át tódul ki a b cső oldalain. Mind a három módosulatban a levegő ugyanazon mozgást teszi, vagyis fölfelé száll. A sűrített levegő mindjárt kitodulása után megterjeng és oszloppá lesz, mely a folyadéktömeget fölemeli. A levegőnek folytonos beömlése az a fölvezető csőbe azt okozza, hogy a folyadék egyre fölnyomul. Galvanos elemeken tett újítás. Föltaláló: Cordts V. és társa Hamburgban. A szab. kelt 1894. okt. 8. XXVIII. 28З9. A galvános elemeknél a legnagyobb figyelmet kell fordítani különítőkre s az elektródák keresztmetszetének alakjára. Ez okból már a legkülömbözőbb anyagból alkalmaztak különítőket, nevezetesen agyagból, tözegmohából, vászonból stb. Mindezeknél a találmány szerint a legkülömb különítő (diafragma) a pergaménpapiros, jól simított kéregpapir. Újabban továbbá a szénelektrodák fölülete hatásának fokozására a rendes hengeres vagy prizmás elektródák helyett olyakat használnak, melyek keresztmetszete csillagalakú; ezek be is váltak s kizárólag alkalmaztatnának, ha előállításuk költsége nem lenne oly nagy. Erről is tesz a találmány. Az 1. s 2. ábra az újításokkal ellátott nedves galvános elemet függőleges és vízszintes metszetben mutatja, míg a 3. s 4. ábrák ugyanily metszetben ily rendszerű száraz elemet láttatnak. A nedves elem mivolta szerint áll az egyik elektródát kitevő i czinkköpüből, amelybe szalmiákoldattal teli h üvegedény van állítva, és áll továbbá a czinkköpübe alkalmazott második szénelektrodából. Ez áll egyes a szénrudakból, melyek alakja egyezik a villamos ívlámpáknál használt szénvesszőkkel, melyeket paraffinált b fonalak egy egésszé egyesítenek. E rudak egyikén, legczélszerűbben a középsőn, vízszintesen helyezendő el a c csiptető, mely az elemnek egyik pólusa. A szénelektroda lehetőleg vékony, de jó szigetelő anyagból pl. kéregpapirból vagy pergaménpapirból való alul zárt d czellában áll, amelyek közti közt szalmiakoldattal megitatott f barnakő tölti be. A czella fölül viasz, gyanta, szurok s ilyesből való g masszával van elfojtva, hogy a barnakő ki ne száradhasson. A száraz elem hasonlóképen k czinkedényből áll s szénelektrodja szintén olyan összetételű. Kettejük közé alul zárt s szurokkal kitöltött vékony falazatú jól szigetelő kéregpapirból vagy pergaménpapirosból való különítő van beillesztve úgy, hogy szorosan tapadjon a czinkedény falához. A különítő s szén közti m térköz szalmiakoldattal teliszívott barnakővel van megtöltve s az egészet vízállató masszával: viasszal, gyantával s szurokkal zárjuk el. Az elemek utántöltésére mindkét esetben még n üvegcsövecske alkalmazható. Az ily elemek jóval tartósabbak a közönséges szénczinkelemeknél s csekély ellenállás mellett erős állandó áramot szolgáltatnak.
