Találmányok leirása, 1894

Eljárás fémesólom s fehér ólomfesték előállítására ólomsulfurátból. - Újítások fát szállítópályákon.

376 Eljárás fémesólom s fehér ólomfesték előállítására ólomsulfurátból. Föltaláló: Macdonald A. Londonban. A szab. kelt 1894. decz. 4. — >719. W. A találmány az ólomsulfurátnak oly kezelésére vonatkozik, hogy belőle ólom fémes állapotban és fehér ólomfesték legyen nyerhető. Az e czélra alkalmazandó eljárás a követ­kező : tűzálló bélésű körtében (konverterben) olvasztott ólomsulfurátot (PbS) kiteszünk gyönge lég- vagy oxigénáramlatnak, melyet vagy föléje vagy rajta keresztül fujtatunk, miáltal a visszahatás 2PbS -)- O2 = PbSaOa -j- Pb képlet szerint következik be és szin­­ólom válik ki, mely visszamarad a körtében, míg az ezidétt ösmeretlen illékony összetétel PbS2Oa gőz alakjában elvonul. Ezen gőz közé még több levegőt vagy oxigént fujtatunk, minek következtében az majdnem tiszta kénsavas ólomoxid-tartalmú füstté változik át, mely keverve van kénessavval és pedig ezen képlet szerint: PbS202 -(- O4 = PbSO4 -j- SO2. A kénessavból ösmert módon készíthetünk kénsavat. A kénsavas ólomoxid rendesen nem oxidált suliid nyomokat tartalmaz, melyek a fehér festékre nézve káros befolyásuak. Ezen sulfidot a következő módon Űzzük ki : az összegyűjtött fémfüstöt lángpestben vagy nyitott lombikban nagyon sötét vörös izzásig hevítjük és ezáltal a sulüd nyomokat oxidáljuk és sulfáttá változtatjuk. A termék egy nagyon fehér festékanyag, mely a szokott módon kezelhető, hogy festő- vagy mázolófes­téknek szolgáljon. Újítások fát szállítópályákon. Föltaláló: Wiener M. Novskában. A szab. kelt 1894. okt. 12. XXVIII. 2994. A. E találmány a fát szállítópályákon s a hozzá tartozó forgalmi eszközökön tett javítá­sokra vonatkozik, melyek kivált abban állanak, hogy a keskenvágányúnak gondolt pálya vágányszálai a pályatengelynek fordult fölső részükön csapiáit egyenesvonalú hosszanti gerendákból valók, melyek illesztékükkel kereszttalpakat fekszenek meg, míg a kocsik nyomkoszorutlan kerekeken nyugszanak, mely utóbbiakat a kocsialvázra alkalmazott gör­gők pótolnak s ezek a pályatengelynek fordult csapiált gerendák belső felén futnak. A mennyire csak lehet az egész pályanyom a teherszállítás irányában megfelelő lejtésben rakandó le vagy azért, hogy a vonat magától járjon, melynek járatsebessége a kocsira alkalmazott fékkel szabályozható, vagy hogy a teherszállítás mennél csekélyebb erőfejtés­sel legyen végezhető. Tekintettel a görbületek csekély sugarára, minők különösen a hegyi szállítópályákon előfordulnak, s tekintve az egyes sinszálakat képező egyenesvonalú hosz­­szanti gerendák jelentékeny hosszát, az egyes síneket aránylag véve nagy szögekben kell lerakni, mért is a kocsik úgy vannak berendezve, hogy a megtört pályanyomot akadály­talanul járhassák be, anélkül, hogy a kerekek fönn akadhatnának. Az ábrák ily kocsit szemléltetnek egy vágányrésszel s pedig az 1. ábra a kocsit nézetben pályagörbületben állva, a 2. ábra a kocsit alulról nézve egyenes pályán, a 3. ábra a kocsit hosszantnézet­­ben, a 4. ábra a kocsi hosszanti metszetét, az 5. ábra keresztmetszetet a 2. ábrabeli a-x mentén, a 6. ábra ugyanennek keresztmetszetét y-x irányban, a 7. ábra a pálya hosszanti gerendájának illesztékkapcsolatát. A szállítópálya fölépítménye mint már bevezetőleg mondottuk úgy készül, hogy a két oldalukon derékszögre csapiáit egyenes hosszanti gerendák illesztékükön alkalmas módon rögzíttetnek a kereszttalpakhoz s a pályanyom görbületeiben fekvő részük a lehe­tőleg szerint ívhúrokban lapulnak a görbékhez. Az ilyen pályán járatott kocsik állanak az О kocsioldalból, melynek hátrészét a c tengelypárna közletlenül összeköti a hátsó ten­gellyel, míg az / előrész az 01 átlós szegülőkkel vaskosított 0 alváz p nyeregfáin nyug­szik, mely alvázzal forgólag összeköti a q derékszög. A két tengely, melyek közül az

Next

/
Oldalképek
Tartalom