Találmányok leirása, 1894
Takarmánybálozás.
356 kötve. E válaszfalak tehát oldalt lendíthetők, ha a szállító-láncz a már említett czélbó megemeltetik. A x lánczkeretre erősített w lemez (i. ábra) у ütköző- vagy csúszó-görgőt hord, mely megfekszi a rézsűt állított i válaszfalak egyikét, úgy hogy az д- keret emelésekor az у csűszógörgő az összes i falakat egyidejűleg oldalt lendíti. Az A szállítóláncz elővégének közelében k fémlemez van elhelyezve, mely a középtől a két oldalas l l ejtők felé lehajló. Ezen ejtők szintén rézsut vannak állítva vagy hajlásosak, úgy, hogy az előrészi e e léczek által leadott finom lisztrészecskéket az m szita rázó mozgásánál fogva a gép hátsó végén levő rézsútos n csurgóhoz juttatják (2. s 4. ábrák). A durvább alkatrészek a rázószita hajlott fölülete hosszában hátrafelé peregnek s az 0 lemez alatt jutnak a p csurgóhoz. Az 5. s 6. ábrákban az í tengely q ágya van, mely az r lánczon függ s a t hasítékban szabadon mozoghat fölfelé vagy lefelé. Ilyen q ágyazat kettesével van jelen minden В В1 véghenger számára, úgy hogy ezek a már leirt r lánczhajtással (4. ábra) egyidejűleg emelhetők meg, illetőleg ereszthetők alá. A gépen átvonuló szél, miután a d d teknők részein áthatolt s a deflectorokként működő e e léczekhez jutott, a szállítókészülék nyílt C oldalain kitakarodhat s ily módon megkönnyíti, hogy a finomabb lisztrészek a d d teknőkben s l l oldalas ejtőkben lerakodjanak. T akarmánybálozás. Föltaláló : Knight M. Melbourneban. A szab. kelte 1894. nov. 14. —- 1589. L. A találmánybeli eljárás azt czélozza, hogy a takarmány megsajtoltatván a lehető legkisebb térfogatra szoríttassék s ezáltal bál alakot öltsön, hogy hajóba rakva vagy csűrökbe betárazva aránylag kis helyet foglaljon el; e mellett azonban tekintet van fordítva arra is, hogy a takarmánynak tápláló ereje valamint minősége ne szenvedjen. Az ezen eljárás szerint készült bálok meg vannak egyszersmind óva bizonyos mértékig a nedvessé behatolásától, úgyszintén rovarok megtámadásától. Végre pedig az ilyen bálok eltarthatóságára nézve fölöslegessé válik a külön csomóba kötés, mert az így sajtolt bálok ki nem ereszkednek. Az eljárás a következő : A takarmányt pl. a szecska vagy szecska gabonával keverve, vagy pedig gabona más takarmánnyal keverve avagy bármely takarmánykeverék) már eleve meghatározott mennyiségben föltöltjük valamely hydraulikus erővel hajtott sajtó garat" jára. A sajtóban fémlapok és szalagok foglalják össze a föltöltést, mely itt nyomás alatt áll; ezen összefoglalt állapotában aztán ezen czélra készült fűtött helyiségbe helyezzük el, melyben bizonyos hőfok mellett addig szárad, m g fölösleges nedvessége el nem párolgóit és a takarmány egyes darabkái úgy tapadtak egymáshoz, hogy hosszabb időre egyesültek. A bálokat erre a fűtött helyiségből eltávolítjuk és a külső hőfokra való lehűtés czéljából csűrbe helyezzük. Lehűtés után leszedjük az összetartó fémlapokat és szalagokat róluk, minek megtörténtével a bálok azonnal szállíthatóvá vagy betározhatóvá váltak. A sajtolásban alkalmazandó nyomás nagyságát mindig a kezelendő takarmány természete határozza meg, de a gyakorlatban leginkább egy tonna szecska és gabnából álló keveréknek 40 köblábra való összepréselése bizonyult legczélszerűbbnek. Ha a takarmány zab és szecska keveréke, akkor az imént leirt eredmény 4000 F hőfok mellett három órai szárítás után következik be; habár egy ily hőfok mellett és ennyi idejű szárítás a gyakorlatban legczélszerűbbnek bizonyult, a hőfok valamint a szárítás ideje bizonyos határon
