Találmányok leirása, 1893
Folyómélységét magajegyző készülék.
Mint az ábrákból kitetszik a készülék az F hajó menetirányának ellentett végére van erősítve s áll az A fölmérőből s В jegyzőből. A fölmérő áll egy kerékből vagy mint az ábrában a a kerékpárból, a melynek tengelye forgólag van ágyazva a b cső alsó toldásában, míg ugyan e cső fölső toldása a följegyzőhöz van csuklósán erősítve, úgy hogy a talpaikon a1 fogódzó fogakkal ellátott kerekek mindig a fenéken gördülnek odább, mi közben az indulásban levő hajó b csővel magával hurczolja őket. A keréktengely forgása átháramlik a b hurczolt csőben levő c rúdra fogaskerekek révén, melyek egyike a keréktengelyen, másika a c rúdon fészkel; emez tehát a kerékköredék gördülésének megfelelőleg forog, mely forgás a fölső végén alkalmazott fogaskerékről egy szintén ily fogaskerékkel ellátott tengelyre hárul át, a mely meg a forgást egy vízszintes fogas-hajtóval közli, melynek mozgása a jegyződob forgását idézi elő. E vízszintes fogas-hajtó szerkezete a kisebbítő mérettől függnek, a melyben a hosszúságoknak a szelvényen majd ki kell tünniök. Legjobb a d jegyződob átmérőjét a fenéken gördülő a kerekével egyre fogni s a fogaskerekek fogódzás-arányát úgy megszabni, hogy egyik kerék iooo-szerte, egy másika i o,oOO-szerte lassabban forogjon a keréktengelynél. Ekkor aztán a szerint, a hogy a d 2. ábra. jegyződobot a d1 szárnyassrófnál fogva az első vagy másik fogaskerék forgó csapjára erősítjük, a dobon a hosszanti szekrény I : iooo vagy 10,000 mértékben fog mutatkozni. A b hurczolt csőnek a fenék magassága szerint változó hajtása a jegyzővesszőre a következőleg háramlik át: a fenék változó mélysége szerint föl-alászálló b cső fölső toldásába b1 tolórúd van csuklósán megerősítve, a mely a cső növekvő hajlására előre löködve, csökkenő hajtásra visszavonódva b'1 csuszkárlót az e sínen ide-odatolja. E csuszkárlóval kapcsolatos a merev, hasítékos, rézsútos b3 vezetőkeret, a melynek hasítékába f csap ereszkedik, mely csap másrészt meg a jegyzővessző f1 tartójának vízszintes hasítékban vezetődik. Minthogy e vesszőtartót lyukas f‘l toldások az f rúddal foglalják össze, a melyen függőleges irányban eltolható, e szerint, ha a folyó fokozódó mélysége miatt a b hurczolt cső meredekebb állásba jutott s ennek következtén a bx tolórúd s a í1 csuszkárló menetirányban előre lökődött, a kettősen vezetett f csap a bs rézsútos kar hasítékában alászáll s az fx vesszőtartó hasítékában a kormány ellenébe lesz kénytelen mozogni. Átszállásakor az f csap magával menejti a f1 vesszőtartót s ezzel magát az /4 iróvesszőt is, úgy hogy az időközben forgó dobon egy aláfelé irányuló vonal lesz jegyezve. Ha ellenben emelkedik a folyófeneke, nyilvánvaló, hogy az ellenkező fog bekövetkezni. A hasítékos b3 kar hajlásának mértékétől függ, mily mértékben jegyeződik föl a dobra a fenék hajlása. Mennél meredekebb a kar, annál hosszabb a jegyződobon a fenék süppedésének vagy emelkedé-281
