Találmányok leirása, 1893
Eljárás újfajta szerves nemesfém-vegyületek készítéséhez.
261 Emelttyűs ablakzáró. Föltaláló: Jungfer Gy. Budapesten. A szab. kelt 1893 máj. 30. XXVII. 2681. P. A találmány szerinti ablakzáró szerkezetet az I. ábra oldalnézetben, a 2. ábra fölülnézetben, a 3. ábra hosszanti metszetben (x— x irányban), a 4. ábra keresztmetszetben (y—у irányban) láttatja; az 5. ábra a fölső és alsó ablakpárkányon alkalmazott záró-horgokat, a 6. ábra pedig a fölső, illetőleg alsó kallantyút oldalról nézve tünteti föl. Az egész ablakzáró szerkezet a záródó ablakszárny kellően kivájt külső peremébe erősítendő oly módon, hogy az a lapot a peremre rásrófoljuk. Ezen a lap belülre eső I. ábra. oldalán g hüvelyekben fölül és alul j zárórád foroghat; a külső oldalon levő két b pofa közé pedig e csap körül forogható J foganttyűval ellátott c körtárcsa erősítendő. Ezen c körtárcsa srófmenetszerű d hornyolatába beleillik a középzárást eszközlő h nyelv körkeresztmetszeű hosszúkás l csapja. Ezen h záró nyelv a j zárórudat tartó két g hüvely közé, magára a j zárórádra erősítendő szilárdan az i csappal. Az ábra zárt állapotban tünteti föl a találmányt. A nyitás úgy történik, hogy az f foganttyút zárórudakkal, illetve az ablakperemmel való egyközű helyzetéből a jelzett irányba 4. ábra. (1. ábra) húzzuk, mikor is az f foganttyúval összefüggő c körtárcsa is fordul, melynek srófmenetszerű d hornyolatában mozogván, a középső /2 zárónyelv г csapját az ezzel összefüggő zárónyelv is elforgatja a 4. ábrában jelzett irányba. Ezen h zárónyelv össze lévén kötve a j záróráddal, ez is fordulni fog úgy, hogy az alsó és fölső végén alkalmazott k kallantyúk az ablak n peremén lévő (5. ábra) 0 horgokból kicsúsznak. Ekkor az ablakszárny teljesen nyitva van.
