Találmányok leirása, 1893
Hordószádalló. - Újítások vas vasúti talpakon.
Hordószádalló. Föltaláló: Trou E. Brémában. A szab. kelt 1893 jun. 4. XXVII. 2095. A. E szádalló működése biztos, szerkezete s alkalmazása egyszerű, azonkívül tartós s olcsó. Az I. ábra keresztmetszetét mutatja, a 2. ábra alsó nézetét zárt állapotban s a 3. ábra a szádcsap oldalnézetét. Mint ebből kitetszik, az egész két részből áll: a hordóba erősen besrófolt A szádperselyből s а В szádcsapból, mely utóbbit az i. ábrabeli C kulcs működteti. A szádalló maga arra való fémből készül, valamint a szádcsap is csakhogy ez: a szorosítás létesítése czéljából gummival van bogyolálva. A hordódongába srófolt A szádpersely, mint az 1. ábra mutatja, úgy van meghézagolva körben, hogy abba belé fekszik a szádcsap b fölső része, a melyben c bogyolálással szorosít. A szorosítás e vaczka alatt a hézaglás padkás s ez ettől elszűkített kerek a1 nyílásba belé nyúl a két d nyujtvány, melyek alatt az e nyéllel meghosszabbított szádcsap f bugával megfogódzik. Elszádoláskor tehát a szádpersely ä g nyílásának megfelelőleg alakított f buga a fi d nyujtványok közt megy el, mire forgatással a 2. ábrabeli elzárás létesül, mikor is a fölső’ él, buga s a d nyujtványok közt szoros összenyomódásnak kell keletkeznie a c szorosító 3. ábra összesajtolására. E végből az f buga a nyéltől jobbról s balról el van kerekítve egy srófvonal módjára, úgyszintén a nyujtványok alsó éle is d1 d2-nél, hogy egy srófház sodratának megfeleljen. A szádalló forgatásakor tehát a srófszerűleg emelkedő fölületek súrlódásánál fogva a buga s a nyujtványok szilárdan egybefogódznak, mely egybefogódzás veszteg állásban biztos, míg a megeresztés nem nehéz. i. ábra. 2. ábra. Újítások vas vasúti talpakon. Föltalálok: Gildemeyer K. A. s Twitchell O. Haddonfieldben (Amerik. E. Á.). A szab. kelt 1893 jun. 24 XXVII. 2120. B. E talpak szögvasból vagy aczélból készülnek; igen egyszerűek s olcsók. Az 1. ábra látékos nézete ily új vasúti talpnak, a 2. ábra metszet amannak 1—2 vonala mentén, a 3. ábra hasonló metszet a 3—4 vonal mentén. A 4. ábra látékos nézete a talp egy módosításának, míg az 5. ábra a sínt a talphoz foglaló készüléket tünteti látékosan. A talp az I. ábra szerint két darab szögvasból úgy készül, hogy a talp alakba hajlított vas rövidebb a karjai mintegy a talp közepén egymáshoz illeszkednek s így összefüggő rúddá lesznek, a mely diagonalisan fekszik a talpban, melynek hosszabb a1 karjai a rövid karok két oldalán nyúlnak el s melyek szélső vége úgy el van rézsutolva, hogy szabatosan illednek a rövid karokhoz. A talpnak egymással szemben eső végei úgy vannak elhajlítva, hogy tágított vagy kerekült b részekké lesznek, a melyekben a c födőlapok megerősíthetők a rá súlyosodó terhelés megtartására. A talpnak használt szögvasat legjobb úgy alakítani, hogy karimái tompa szöggé legyenek, mitől a talp rézsút álló oldalakat kap, melyeken jobban megáll, mint ha függőlegesek volnának oldalai. A talp két szakát d csapszögek foglalják össze, melyek az 242
