Találmányok leirása, 1893
Petroleummótor indító-készüléke. - Fémes kerek belteríi-testek s lemezek készítése villamos válatás révén ványolással.
s tükörsimára leesztergáljuk. E könnyen olvadó ideiglenes buroknak az a czélja, hogy a a folyamat bevégeztével a kész tárgyat könnyen le lehessen huzni a bélről a burok egyszerű kiolvasztásával. Az így fölkészült bél erre a villamos válató ványolóteknőjébe kerül. Ez valójában áll a villamos válató-fürdők rendes A teknőjéből (7. 8. ábrák), a melybe megfelelő g g aljba kemény üvegből való A köszörült lemez van alkalmazva vízszintesen vagy megfelelő harántosságban. A h lemezen jár az i keret, melynek j kivágásaiba az a belek d csapjai fekszenek be (7. s 8. ábrák). Az i keretre két oldalt fémlapok vagy k vezetékdrótok vannak erősítve, melyek minden egyes cső számára az e illentő-kupakokat érintő / szalagokkal vagy drótkefékkel vannak ellátva, s mely fémlapok az m drót révén (7. s 8. ábrák) a villamforrás negativ sarkával összekötve a berakott belekkel együtt a bontót (a kathodát) teszik ki. Az ejtők (anodák) vagy egész lapok vagy dombos-fém arra való edényekben, melyek fölszine kivétel nélkül a belek tengelyével lehetőleg egyközű s mely ejtők a villamforrás másik sarkával m1 drót révén vannak vezetőleg összekapcsolva. A találmánynak legfontosabb része azonban a bontó-ejtők (elektródok) ványoló művelete. A ványolás abban áll, hogy az egyrétüen vagy lépcsősen alkalmazott (i I. ábra) i keretet a vázlatosan rajzolt hajtómű (7. és 11. ábrák) egyenest vagy egyébként vezetve, kezdetben, míg egyenletes vékony bevonat rakódik le a bontóejtőkre, lassan, utóbb gyorsan mozgatja előre-hátra, mitől az i keretbe rakott a belek a b ványolólapon körforgatuk többszörösén addig hempergőznek, míg a készítendő darabok kellő vastagságuakká lettek. Az előállítandó válatott fém mivoltához képest az i keretet súllyal vagy rugalmas nyomással kell megterhelni. A ványolás befejeztével a darabok a keverék vagy ólom olvadópontjáig hevíttetnek meg s a bélről a tárgyat egyszerűen lehúzzuk. Ez eljárás következtén az ejtés elveszíti kristályosságát, mert a fém vagy öttevény molekulái statu nascente dolgoztatnak meg, illetve ványoltatnak meg megfelelő nyomás alatt s szívós szövetüekké lesznek. Az ily darabnak keresztmetszete egyenlően vastag. Megjegyzendő itt, hogy a darabok félkerek ványoló-teknőn lengedezve vagy körben forogva is ványolhatók, hogy a csövek hullámos fölülettel készíthetők (5. és 10. ábrák), ha a A ványolólapot megfele ően megvölgyeljük, továbbá hogy a h ványolólap függőleg is állítható (12. s 13. ábrák) s az i belek függőleges irányban ványoltatnak, mi végből a keret r1 csigákkal s kaucsuk ra nyomócsigákkal látandó el. Ha ejtőül darabos fémet s esőléket használunk, ezeket megfelelő g1 ráccsal ellátott edénybe rakjuk (12. s 13. ábrák). Megemlítendő végül, hogy e ványoló-eljárás szerint egyenletes vastagságú lapok s lemezek is készíthetők bármily keresztmetszetben úgy, hogy a villamos válatás czéljára eleve fölkészített h1 anyaglapra vékony r ejtést (9. ábra) teszünk s sebes ványolással kellően nehéz vagy megterhelt q1 hengerekkel egyre megdolgozzuk. 5
