Találmányok leirása, 1892
Eljárás szögszabdalék gyártására hengerelt alakvasból.
tartót rányomta, gyönge gyantáros bevonat fogja el. Tegyük, hogy az alj a bőrön sárga. Ha kék festéket ecsetelünk vagy kefélünk rá, mindazok a helyek, melyeket a gyantár be nem fogott, a kék s sárga bokrosításából zöldek lesznek, míg a helytartótól födött rajzba sárga aljszint megtartja. A helytartó okozza tehát, hogy a másod ízben ráecsetelt festék nem tapad meg a bőrön. A gyantárt vagyis a helytartó bevonatot aztán illó ásványi olajokkal: benzinnel, kőolajjal stb. a bőrről eltávolítjuk. Nyilván való ebből, hogy nem minden festéket tarthatunk meg az aljon, mert a festékek keverődésére kell tekintettel lennünk. Az oly esetben, mint a fönebb előadott, a rajzban csak egy színezetet érhetünk el. A közetlen nyomás a bőrre lehetővé teszi, hogy ugyanazon alakzatban a festékek határtalan sokfélesége alkalmaztassék. Az alakzat ekkor elszigetelő réteggel van bevonva. A festék, melyet az aljszinnek választottunk, ekkor csak azokat a helyeket fogja, melyek a helytartóval nincsenek befödve. Mikor aztán a bőr megszáradt, másod Ízben valamely illó ásványiolajjal keféljük meg, mire a nyomás kész anélkül, hogy az aljszin hatással lett volna rá. A helytartó bevonat áll: ioo súlyrész fehérített viaszból, ioo s. r. ricinusolajból, 25 sr. pórisból, 25 sr. kopálgyantárból. Mind e részeket egybekeverjük s enyhe tűzön megmelegítjük. A ricinusolajat más olajjal is helyettesíthetni, s a kopálgyantárt másnemű gyantárral. 87 Eljárás szögszabdalék gyártására hengerelt alakvasból. Föltaláló: Ehlers J. H. Bahrenfeldben. A szab. kelt 1892 febr. 24. XXVI. 294. R. Ez eljárás szerint a hengerelt alakvasból alakvágókéssel kimetszük a szokott módon a szögszabdalékot s a keletkezett tarajt külön késsel szabdaltatjuk el. Az eddigi eljárástól eltérőleg azonban a találmány szerint a kicsipkézés két mozzanatban történik, úgy hogy a tarajt elszabdaló kés csak minden második csipkét szorítja át a matriczán, míg minden első csipke a matriczától visszatartva oldalt félre hárul. Ez eljárással tehát anélkül, hogy valami a hulladékba menne, egymással összekötött hármas késsel, ezek minden egyes lenyomására, négy szögszabdalékot kapunk, tehát perczenként 480 darabot, míg az eddigi eljárás legfölebb 240 darabot adott. Az I—IV. ábrák ez eljárás négy szakát szemléltetik, melyek úgy keletkeznek, ha az ABC késeket egymásutáni sorban működtetjük. Az I1—TV1 ábrák az így megmetszett pléheket mutatják. Az elüljáró kés, az alakvágó, a D alakvasból kiszabja az a1 szabdalékot s ott hagyja az 1 rést (I. szak.), A kés megemelkedésére az alakvas két szögfej szélességben előre tolódik, úgy hogy a kés másodszori leereszkedésére az a2 szabdalék esik ki s helyébe támad a 2 rés. Míg az első szakban b1 nyelv keletkezett, a második szakban az / és 2 kivágások közt előállt a b- nyelv. E nyelvből a III. szakban, — a mig az A kés két szögfejszélességben hátrább az аъ szabdalék kihasításával 3 rést és Ьъ nyelvet alakítja ki, — a b2 nyelvből 4 rés keletkeztetésével a4 szabdalék vágódik ki. Ezt а В kés végzi, mely az A késsel egyközű és egyirányú. Az А В kések egymástól való távolságának másfélszeresnek kell lennie, tehát három szögfej szélességűnek, a mennyivel a hengereltvas előretolódik. A IV-dik szakban az A kés ab1 nyelvet alakítva s 5 rést bökve, a6 szabdalékot
