Találmányok leirása, 1892
Kerengőjárat.
73 2. ábra. mely d’ markolóval fordítható, de melyet d2 kötés hosszanti eltolódásában gátol. A bs bx bujtató ágyak közt levő orsórész sróftekerűletes, a melyre rá van húzva az f srófház. E srófházon levő A1 csap a b tartó ó5 hasadékán nyúlik át a gyalúvas egy lyukába, úgy hogy a d orsó forgatására az f srófház a vele fordulásban meg van gátolva s az о gyalúvasat magával menejtve kénytelen föl vagy alá mozogni. Az fl csappal átellenben az f srófház /2 karral van ellátva, a mellyel a srófházat meghatározott szögben fordítani lehet, mikor is az f1 csap a gyalúvas fölső végét magával menejti s a gyalúvas a b1 szög körül fordúl. E szerkezet lehetővé teszi, hogy a gyalúvas élét a talplap alsó fölületével egyközűre igazíthassuk, mi közben a gyalút mindkét kézzel a g és h fogantyúknál tartva az alsófölületen el megirányozzuk. A c gyalúvasat adott állásában megtartó k szorító emelttyűnek megtámasztója a b1 szög b2 feje. Az emelttyű fölső karjában m excenter forgékony, melynek тЛ m2 két sík fölülete azzal, hogy az n laprúgót megfekszik, az excentert két külömböző állásban rögzíti meg. Midőn az excenter forgótengelyétől távolabb eső mx fölületet fekszi meg, a gyalúvas tökéletesen meg van kötve, ha ellenben az m2 fölületet fekszi meg, mely közelebb esik a forgótengelyhez, az о gyalúvas még valamennyire mozgékony s finomabbra igazítható be. A k szorítóemelttyűhez levő k1 hasadék egyik végében ki van bővülve, hogy a gyalú szétszedésekor az emelttyűt le lehessen venni. Kér engoj arat. Föltaláló: Michaelis L. N. Schlemmában. A szab. kelt 1892 jan. 11. XXVI. 284. Az oly kerengőjáratokban, a melyeknél e kerengők hengeresek s sík iencKKovon részint ennek tengelye, részint saját vízszintes tengelyek körül forognak, a megmunkálandó anyag a fenékkő s kerengők közt nemcsak megzúzódik, hanem , áhra el is morzsolódik. Az elmorzsolódás hatásának, tehát a kerengőjárat munkateljesítésének fokozására, a találmány szerint a kerengőjárat akkép módosítandó, hogy a fenékkő kúpalakúlag homorúan el legyen mélyítve s ennek megfelelőleg. a kerengők köredéke s kúposra legyen alakítva. Az i. ábra függőleges középmetszete az ily-módosított kerengőjáratnak (az egyik kerengő nézetben van rajzolva), a 2. ábra egy részben vízszintes metszetben rajzolt alaprajza. AB a fenékkő, mely homorúan kúposalakra van kimélyítve. Az L L kerengők, mint eddig is, a vízszintes tengely körül forognak, melyeket az s könyökforgattyú a k bálványon levő q keresztfejjel köt össze. Minden L kerengő köredéke a fenékkő homorú kúpalakjának megfelelőleg kúpalakú vagyis a köredék a bálványtól nézve belülről kifelé megcsökken. Az ily kerengők a k bálvány körüli mozgásukban azon vannak, hogy a fenékkő kúpfelületén ívben kifelé hemperedjenek, mert a kerengők kúpfölületének hegye a járaton kivűl esik, míg a hengeres köredékü kerengők azon igyekeznek, hogy a bálvány körüli mozgásukban egyenes vonalban gurogjanak A kúpfölületűeknél, mint azt kísérletek bizonyítják, a súrlódás a fenékkő s a kerengők közti örlőfölületen jóval nagyobb, a mi ennél fogva a munkateljesítményt fokozza.
