Találmányok leirása, 1892
Iker-pánczéllemezek készítése.
31 űt hepehupaságának lökéseit tetemesen megcsökkenti. E csökkentés azonban attól függ, hogy az <7 üreg állandóan levegővel van tele, mit csak az abroncs sértetlen volta biztosít. Ha azonban kő vagy ilyes lyukat ver az abroncson, a levegő ezen elillan s akár mint a léket kapott gummi labda összelapúl s elterped, mint ez a 2. ábrában látni való. Az elterpedés nem csupán a lékes helyre szorítkozik, hanem kiterjed a kerék forgásában egész kőredékére. Az ily abroncs elvesztette teljesen rűgóerejét s hasznavehetetlenné vált. E bajról úgy igyekeztek tenni, hogy az egyetlen egy üreget többszörössé tették azzal, hogy keresztben vagy hosszában falakat húztak, melyek az a üreget több részre osztották el. Ha az ily kerékabroncs megsérül, a baj az abroncsnak csak egy részére szorítkozik, de ez a bajnak csak fél elhárítása. A találmány tökéletesebben segít a bajon. E szerint ugyanis az abroncsüreget szivacsalakű 1) gummival (3. ábra) kell megtölteni, vagyis oly gummianyaggal, melyben annyi a kis hólyagocska vagy üregecske, mint a spongyában. Az ily abroncs ekkép készül: A nem vulkánozott gummicsövet szintén még nem vulkánozott kaucsuk-béllel töltjük meg, mely a vulkánozó hőmérsékletben gázt vagy gőzöket fejlesztő testekkel, minők a czinkpor vagy eczetsavas ólomoxid, szénsavas ammóniák, bensőleg el van keverve. Ekkor a tömlőt a formába tesszük s vulkánozzuk. A bélben fejlődő gázok vulkánozás közben a belet hellyel-közel megduzzasztják. A gázfejlesztő anyag nagyságának kellő megválasztásával könnyen meg lehet határozni a keletkezendő buborékok nagyságát. Ha eczetsavas ólomoxidot használunk, a kaucsukban foglalt kéntől kénólom képződik, míg a fölszabadűló eczetsav elgőzölög. A szénsavas ammóniák egyenest elpárolog a vulkánozó hőben. Az ily abroncs sérülése esetén sem veszíti el rugalmasságát. Iker-pánczéllemezek készítése. Föltaláló: Pszzolka L. Gráczban. A szab. kelt 1891. decz. 14. XXV. 3802. A. Az ikerített pánczéllemezek jelenleg úgy készülnek, hogy egy lágyvaslemezt ráhegesztenek aczéllemezre, vagy hogy az eleve meghevített aczéllemezre lágy aczélt vagy vasat öntenek rá, vagy megfordítva, vagy pedig hogy az öntőformában megfelelőleg megerősített pléh szabad felére kemény aczélt, illetve vasat öntenek. Noha az előmunkálatok költségesek, az ily pánczélok két részének kapcsolata még sem mondható biztosan tökéletesnek, mert ez csak úgy érhető el biztosan, ha az összes részek (kemény aczél s lágy aczél vagy vas) minden merev közbetett szer nélkül folyós állapotban egyesíttetnek. E czél elérésére a találmány szerint az ikerpánczélok öntőformájának azt a felét, a hol a lágy aczél- vagy vaslemezt kívánjuk alkalmazni, aláfektetjük s most annyi folyós lágyvasat vagy lágy aczélt öntünk belé, amennyi a kívánt vastagságnak megfelel; eme még folyós vas- vagy aczélrétegre aztán folyós kemény aczélt öntünk a kellő vigyázattal s az öntőformát vele megtöltjük. Az öntőformára alkalmazott szálló- vagy' nézőcsatornák lehetővé teszik, hogy az egyes rétegek megszabott vastagságát érjük el. Azon kívánságnak, hogy ne csak egy aczél- és vasréteg alkalmaztassék, hanem többje, a pánczéllemez megfelelő vastagságát szemmel tartva semmi sem állja útját s ez is a fönnebb leírt módon létesíthető. Az öntőforma megfelelő elhelyezése esetén előbb is önthetjük a kemény aczélréteget s erre a lágy vasréteget, bárha a fönnebb leírt eljárás czélravezetőbb. A külömböző vas- és aczélrétegek egymásközt természetesen nem fognak élesen elhatárolt felületekben egyesülni, hanem az öntés közi mozgás következtében, aztán annál-
