Találmányok leirása, 1892
Kalapgyártás faanyagból.
93 A 20. ábra oldalnézetét s a 21. ábra (két válaszfal közti) keresztmetszetét mutatja a találmány szerint szerkesztett lemezeknek. A hordozható akkumulátoroknál a fölső vízszintes foglalatdarab vagy mindkettő is elmarad s az utóbbi esetben az «egybeszerkeztett lemezek» súlyának eloszlatása végett minden két-két szomszédos lemez közzé К támogatókat alkalmazunk (22. s 23. ábra). Ha a támogatók fémből valók, akkor egy lemez válaszfalának keresztezésében öntetnek s a másik lemezhez odaforrasztatnak. Üvegből, porczellánból s más könnyű, savaktól meg nem támadható anyagok, szintén beválnak e czélra (24. és 25. ábra). Ugyanezen eredményt elérjük, ámbár vele a folyadék körfolyásának sebességét csökkentjük, ha a vízszintes P lapokat (26. s 27. ábrák) érintkeztetjük, melyeknek ez esetben hajlott feneküeknek kell lenniük. Az «egybeszerkesztett lemezeket» két függőleges darabokon is nyugtathatjuk, mikor is ezeket a legalsó vízszintes lemezen alul meghosszabbítjuk. Hogy az edény fenekétől el legyenek szigetelve, a legalsó végeket H sarakkal födjük (28. ábra) melyek elszigetelő anyaga lehet üveg, guttapercsa, ebonit, «celluloid stb. E végdarabokat elszigetelő anyagból való (ebonit, kaucsuk, fa stb.) M M lapokon is nyugtathatjuk (29. ábra), mely egyközű a vízszintes lemezekkel. A foglalat darabjainak keresztmetszete lehet hullámalakú vagy más is. A rekeszekkel ellátott lemezek pozitív s nagativ elektródákul szolgálnak ; a pozitív lemezekben jó, nagyobb számú rekeszeket alkalmazni, mint a negativ lemezekben. Az «egybeszerkesztett lemezek» szintén egy edényben vannak elhelyezve. A páratlan számú lemezek példáúl negatívok s a páros számúak pozitivok. Az egyszerű lemezeket fémpánt köti össze egymással, a mely a foglalat hosszabb függőleges darabjának fölső végére van forrasztva. E találmány a közönséges rácsos lemezekre is - alkalmazható, ha lyukaikat tölcséresre csináljuk s a lemez szélének hosszában P léczet alkalmazunk (30. ábra). Ha az ezen akkumulátorban alkalmazott tevőleges anyagok az ólomoxid vagy más ólomvegyület, akkor a rekeszek s foglalatuk 95°/o ólom s 5°/0 antimonból való öttevényből készítendő. Az ábrákban a P bötü a vízszintes lemezeket s R a tevős anyagot jelöli. Kalapgyártás faanyagból. Föltaláló : Nedve J. H. Macclesfieldben (Anglia). A szab. kelt 1892 febr. 24. XXVI. 295. R. A találmány szerint készülő kalapok vagy süvegek anyaga tisztán vagy részben faanyag, sulfitfaanyag, esparto s más cellulozanemek s minden olyan anyag, mely hasonlóképen földolgozható. Az 1. ábra oly gépet szemléltet, melyben az anyagot a kalapkapta belső felére kell alkalmazni. A 2. ábra hasonló gép, melyben az anyag a kalapkapta külsejére borúi. A földolgozandó anyag fölvételére szolgál az A garat, a mely a zárt В edényre van illesztve. Ez edény szélét környékezi a D karima, a melynek a lyukasos C kalapkapta szegélyével neki fekszik. Az E fejetékcsöve а В edénynek, míg az F cső egy levegőszivattyuhoz vezet. A kalap gyártása czéljából az anyagot lehetőleg finom péppé el kell változtatni s aztán vagy magában vagy szőr vagy gyapjú aljjal alkalmazhatjuk, vagy pedig rövid állati vagy növényi rostokkal elkeverteri. Ha a kalapok farostból vagy más cellulozaanyagból s szőr- vagy gyapjúaljjal készítendők, akkor a nemezanyagot megszedetjük faanyag-péppel. E művelet az ábrabeli gépben megy végbe. A részben megformált s nemezült aljat a lyukasos C kalapkapta vagy belsejére vagy külsejére borítjuk, mely kapta a féligfolyós péppel megtöltött A garatra van erősítve. A pépben levő víz átszivárog a nemez-anyagon s a lyukasos C kalapkaptán át а В edénybe, mi közben a pép rostanyaga a nemezalj rostjaira s közéjök lerakódik. Hogy aztán ezek még inkább egyesüljenek kézzel vagy alkalmas géppel nemezítjük. E nemezítés legczélszerűbben az ismert forgattyús ványolóban végezhető. Midőn
