Találmányok leirása, 1891
Pulsometereken tett újítások.
24 fölülről nézve mutatja s részben vízszintes metszetben Az 5. ábra egy négykamarájú készüléket szemléltet nézetben s részben függőleges metszetben a 6. ábrának v v vonala mentén, a mely 6. ábra a négykamarás pulsometernek részint fölülről való nézete, részint vízszintes metszete. A 7. ábra a surrantógőz számára berendezett szelentyűtok s gőzbeárasztó szelentyű függőleges metszete. A 8. ábra a H gőzbeárasztó szelentyű nézete. Az A s В két munkakamara alakja körkerek, melynek fölső végének keresztmetszete fogyó. Fölső végüket a szokott módon a C szelentyűkamara köti össze s bennök alul a víznyomó- s vizszivó D s E szelentyűk vannak alkalmazva, melyek egyike az összekötést föntartja az F beárasztó kamara s a másik a G kiárasztókamara felé, A C szelentyűkamarabeli H gőzszelentyű, mely a gőznek az A s В kamarákba való beáradását szabályozza, két h félgömbből áll, melyek domború fölületükkel egymással összefüggednek. A szelentyű e félgömbjei mindegyike homorúan ki lehet vájva, mint az ábrában, vagy lehetnek tömörek sík véglappal, de az üreges alak előbbre való. A homorú vagy sík fölületnek megfelel a két kamara fölsővégi / beárasztó csatornája körüli vaczok. Alsó lapján, a két h rész közt h‘ borda áll ki, a melyen a szelentyű nyugszik s az I beárasztó csatornát környékező szelentyűvaczkok közt lendül. Ha a szivatyúnak surrantgőzzel vagy csekély feszültségű gőzzel kell dolgoznia, akkor a szelentyű függőleges h“‘ csatornával látandó el, a mely a szelentyű fölső fölületéről a két félgömbszerű h részek közzé nyúlik le, hogy itt a vízszintes h“ keresztcsatornával összekötődjék, a mely az egyik félgömb üregéből a másikba vezet. E keresztcsatorna F-alakú kitorkolásokkal van ellátva, hogy a beáradó gőz gyors terjengőse lehetővé váljék. E csatornákba kis mennyiségű surrantgőzt vagy kis feszültségű gőzt bocsát a gőzbeáradás elzárása után a H szelentyű a munkakamarába. Ily módon elegendő híjoltság támad a kamarának vízzel való megtelhetésére. A D s E vizbeárasztö- s kiárasztó-szelentyűk mindegyikében К rács van, mely a kamarafenék kéregöntésű nyílásába illik és pedig lengén; három vagy több helyét fekszi meg, úgy hogy állása változhatlan, de nem szorosít, úgy hogy sem göngyölésre, sem szoros beillesztésre nincs szükség. A korongos szelentyű t. i. а К rács széle körül kiáll s az óntvényr egy vaczkán nyugszik, úgy hogy a rács s az öntvény közti illesztékét elfödi. A D vagy E korongos szelentyű megerősítésére szolgál d csapszeg, a melyen d‘ biztosítókorong van. A D szelentyű d csapszege egyik végével а К rács közepén egy áttörésbe ereszkedik s e rács közepének nyomul, mig a másik végén levő d“ srófház az L keresztfái alsó felének szegül s az itt levő / hasadékon átnyúlik a csapszeg vége. Az E szelentyűt hasonlókép e csapszeg tartja állásában, mely az M szökelésre támaszkodik, s itt az e“ srófház hasonlóan működik, mint a d“ srófház, úgy hogy a rács állásában le van kötve s a srófszelentyű megfelelőleg meg van erősítve. А К rácsot s a korongos szelentyűt azonban biztosítószelentyűstől központi csapszeggel is rögzíthetni, a mely a szelentyűoldalról nyúlik át a rácson s a másik oldalon K‘ kengyel erősíti meg; hasonló ez a buvólyuk födő megerősítéséhez (lásd 5. ábrában 72-nél). Hogy a gőz mindkét kamarában, miután a viz belőlük a rendes szinre kiszoríttatott, rögtönösen megsűrüdjék, L nem teljes keresztfái i van alkalmazva, mely oldalról minden kamarának mintegy közepéig ér, úgy hogy alsó szélük körülbelül a kiárasztószelentyű közepéig áll be. E tájszinben N csatorna vagy beárasztónyilás is van, mely a kiárasztókamarától a két munkakamarát összekötő N' csatornába nyúlik be. Miután a viz a két kamara egyikében az L keresztfái aljáig leszoríttatott, a viz, melyet a gőznyomás a keresztfái alatt megemelve tartott, alászáll s elkeveredik a gőzzel, mitől részleges híjoltság keletkezik, a nyomás megcsökken s a H szelentyű bezár dik. Erre vizsúgár tolul be vagy az N‘ csatornán át egy kamarából a másikba vagy a kiárasztókamarából az A csatornán
