Találmányok leirása, 1890
Pántvas és drót hengerlője.
fémből, nehogy utólagosan ismét ként szedjen magába. Különösen ajánlatosak a következő mennyiségek s berakások s pedig az A)-ra vonatkozólag: a ráhatószerek a fémsúlyhoz képest V6—2%-nyi arányban rakatnak a készülék száján át a fenékbe a szélfuvás vagy gázáradás megindulása előtt, hogy a befolyó olvasztott fém a salakot cseppalakban áthassa; B)-re vonatkozólag: a rahatószerek egyszerűen az öntőkanál fenekén elteregettetnek; a ráhatásnak bevárása igen fontos, mielőtt a salakot eltávolítjuk; az adalék ártalom nélkül a fém súlyának 2°/o-át s többjét teheti; C)-re vonatkozólag: a ráhatószerek a fémsúly V6—2°/o-nyi arányában egyenletesen teregettetnek el a készülék fenekén; a salakot legjobb a fém lecsapolása előtt elfolyatni; D)-re vonatkozólag : a ráhatószerek Ve—l°/o-nyi mennyiségben osztatnak el az öntőkanál fenekén; E)-re vonatkozólag: a ráhatószerek a fémsúly Ve—jaVo arányában teregettetnek el a forma fenekén, miután eleve némi folyós fémet eresztettünk belé. Ez eljárás tehát különösen abban áll, hogy az olvasztott fém s a ráhatószerek közt közvetetlen legyen az érintkezés, hogy ekkép a ráhatószerek közvetetlenül chemiailag vegyüljenek a fém kénjével s a karbon behatásától grafit chemiailag kötött karbonná változzék, mielőtt a tulajdonképi sséntelenités megindidna. Midőn a széntartalom 2.25°/o-ra fogyott le, a fémben a grafitnak már csak nyomai vannak s már is a hőben kovácsolható aczéllá lett, a mely l's—2°/o széntartalommal hegeszthetővé lesz. Az öntöttvas finomításánál kitetszik, hogy a fém a ként a salak alkalisulfidjai megbontodásakor kezdi magába szedni, mihelyt az aczél széntartalma a 0-75°/o-nyi határt éri el. A kéntartalmú salak elválasztásának időpontját tehát a széntartalom fönebb mondott határa szabja meg. Az ezen eljárás szerint gyártott vas- vagy aczélfajták azzal válnak ki, hogy nagy a tömöttségük s tisztaságuk (kéntartalmuk kevesebb O'oi°/o-nál) s О’оз—2-25°/o-nyi széntartalommal állithatók elő, mikor is vetekednek a legjobb tégelyöntésű aczéllal vagy a svéd Bessemer-művelet szerint a legkevesbbé kénes nyersanyagból készült aczéllal. Pántvas és drót hengerlője. Föltaláló : Brisker G. Königshüttében. A szab. kelt 1890. jan. 23. XXIV. 98. R. A jelenlegi hengerlők vagy egymás mögötti hengerállványból vagy egy állványban egymás fölött levő két pár hengerből állanak. A találmánybeli ama két rendszernek egyesítése, vagyis áll több egymás mögött álló hengerállványból, melyek mindegyikében két pár henger van elhelyezve egymás fölött (1. ábra). A mozgás elhárítását egyik állványról a másikra, legjobb, ha fogas kerekekkel létesítjük, egyik hengerről a másikra pedig vagy külön áliákban levő fogas hengerekkel (2 ábra) vagy a hengerek megnyuitott csapjaira rátolt aczélöntvényű fogas kerekekkel, melyek a hajtást az R keréktől veszik (3. ábra). Ez elrendezés következtén egy-egy állvány két hengerpárjának mindig ugyanaz a forgássebessége. A 4. ábra a hengerek hajtását az utolsó állványban mutatja pántvas hengerlés közben. A leirt hengerlőben a hengerlés művelete ekkép történik : A tuskót közönséges V hármas-nagyoló állványban (2. ábra) a megszabott keresztmetszetig kinagyoljuk. A megnagyolt rudat azután az utolsó férőségből (caliber) a készrehengerlő (fertigwalzwerk) 7-ső állványában (1. s 2. ábra) az 1—2 henger közzé juttatjuk s innen kijövet az alább leirt bujtatóval önműködőleg fölfelé hajlittatjuk s aztán a 3—é hengerek közé juttatjuk s belőlük kijövet aláfelé ismét az 1—2 hengerek közé, de rézsútos bújtatással az első melletti férőségbe s innen egyenes vezetéken át a II-ik állványba vezetjük, a melyben s esetleg a további állványban is a hasonló bújtatás ismétlődik. E szerint minden állványban háromszoros az eljártatás (Stich). A pántvas-hengerlésnél az utolsó állványban két pár simító henger helyeztetik el. A pántvas ekkor az utolsó előtti állvány alsó hengerpárjából az utolsó állvány felső hengerpárjába megy s a 60
