Találmányok leirása, 1889
Repedt harangok helyreállítása.
Repedt harangok helyreállítása. Föltaláló : Firnau R. Erfurtban. A szab. kelt 1888. november 22. XXII. 3,073. A. A megrepedt vagy meghasadt s ez által hangjukat vesztett harangok helyreállítására eleddig két módot használtak, vagy egészen újra öntötték meg a harangot vagy pedig fölmetszették a hasadékot s higanfolyó ónelegygyel kitöltötték esetleg közbetett vaskapcsok fölhasználásával, a mikor azonban a harang hangját mindig némileg elváltoztatta. Otte a harangöntésről szóló művében (1884. Lipcse) több eljárást említ repedt harangok javítására de mindegyiknél nyomatékosan kiemeli, hogy a harangot, minthogy a hasadás majdnem rendesen az ütő ütődése helyén nyilvánul, a javítás után fordítva kell fölakasztani, a mi gyakran nagy nehézséggel s jókora költséggel jár. Holmi forrasztás-félét is említ művében, melyet azonban a szakembernek kétkedőleg kell fogadnia. De bármily módszer szerint is javíttassanak ily harangok, külsejök nem tetszetős, s ha a hasadás ékítményeken, domborművön, íráson fut végig, mint legtöbbnyire, ezek megsemmisülnek s elfődetnek. Hangjuk is mindig kemény lesz, elváltozik, s többnyire elvész harmóniájuk (az alaphang a mellékhangokkal szemben) vagy lényegesen elhomályosul. A találmánybeli eljárással a meghasadt harang hangja vetekedik az új vagy újra öntött hangjával. Az 1. ábra egy ily elbánásban részesített harangot keresztmetszetben mutat be, a 2. ábra (kisebb méretben) alaprajzban a fölső szekrény eltávolításával. Az a harang alsó szélébe, a hol a hasadás rendesen kezdődik, a hasadást követve b lyukat furunk, a mely még mélyebbre hatol a harangba a hasadásnál, s a végén az oldalas b\ keresztező lyukkal kifelé nyílik. Erre a harangot koronájával lefelé fordítva x talajba beássuk a hasadást hosszának megfelelő mélyen s belsejét у fő vény nyel vagy formamasszával megtöltjük. A harang kiálló része körül c formaszekrényt állítjuk, a mely (a magasságban) a haranggal végződik; a harang s szekrény közti közt szintén у formáló masszával töltjük ki olyképen, hogy az ékítmények, írások stb. az agyagban leformálódnak. Egyúttal a harang b\ keresztbemenő lyukától a fomáló masszán s a szekrény falán át d csatornát vezetünk a szabadba s azonfölül számos d\ dt stb. csatornát a szekrény falától (szintén a szabadba torkolva) bizonyos közökben a harang hasadásához, a hol a fémnél végződnek. Miután még egy másik c\ szekrényt (fölsőszekrényt) helyeztünk az elsőre s vele srófokkal jól összefoglaltuk és miután a formáló masszát betöltöttük s a b lyukra torkolló e öntőlyukat és ei légsipokat kihézagoltuk, a harang tökéletesen be van formálva vagyis a forma a harang minden domborulatait magába fölvette. Erre már most az e öntőlyukon a b furtlyukba szakadatlanul fémet töltünk, a mely b\-\\ s d-n ismét elfoly és útjában a harang fémét a b\ furtlyuk környékén s igy tehát a hasadás helyén lassankint meglágyítja s végül megolvasztja. E megolvadás azonban, minthogy a harang az ütés helyén <&-nél vastagabb, mint űh-nél, ez utóbbi helyen fog legelőbb beállani Mihelyt tehát d\-nél olvadt fém, mint a harang kezdődő olvadásának jele, kifoly, d1-t g grafitdugóval elzárjuk s a fém beöntését folytatjuk, mig a legfölső csatornán is fém folyik ki. E pillanatban az összes csatornákat bedugjuk s az öntőlyukat fémmel kitöltjük, mire ezt s a harangot hülni hagyjuk. A forma eltávolítása után a harang a hasadás helyén a haranggal bensőleg egyesitett teljesen új darabot mutat, a mely a korábbi összes domborodásokat hiven tünteti föl s a harang 6
