Találmányok leirása, 1888
Tejnek poralakká való változtatása.
58 Tejnek poralakká való változtatása. Föltaláló : Carnrick J. New-Yorkban. A szab. kelt 1888. márcz. 15- XXII. 655. Ez eljárásban mindenek előtt a friss tehéntejet megfosztjuk fölétől egy negyedében vagy kisebb mértékben, például egy nyolczad vagy tizenhatod részében. Erre a tejet hijolt (vacuumos) gőzölögtetőkbe töltjük, mely jó, ha vízfürdős s abban oly hőmérsékletnek teszszük ki, mely kezdetben 60—70° C, mi közben kavarjuk, hogy ne följön. A tej ekkép tökéletesen sűrűdött tejjé s sűrű szörpszerű álladékká lesz. A művelet ez időpontjában közönként vagy egyfolytában fehér czukrot adunk belé oly mennyiségben, hogy az egész állomány szétmorzsolhatóvá válik s egybecsomódzás vagy a gomolyodás meg van gátolva. A művelet végén, mikor az állomány poralakúvá kezd válni, a hőmérsékletet lecsökkentjük 50 — 55° C-ra, nehogy szint öltsön vagy karamell képződjék Folyós vagy félfolyós testekkel, ha közönséges serpenyőkben szárazra pároltatnak, könnyen megesik, hogy kellemetlen szint öltenek, kellemetlen Ízűvé lesznek, hogy a gőzkanyargókra ülepednek és a nagy hőmérséklet megrontja őket. A találmánynak a készülékre vonatkozó részének czélja e hiányokat eloszlatni. E készülék egy hengeres hijolt serpenyő, melyet vízfürdő környez, melyben forró viz keringél, úgy, hogy egyen- L sbri> letes s könnyen ellenőrizhető hőmérséklet környezheti a párolgatás alá vett folyadékot. A vízfürdővel vezetékcsövek kapcsolatosak meleg s hideg viz s gőz számára, úgyszintén egy lefolyató- s lefuttató-cső. A párologtató henger közepén egy hoszanti tengely van kanyargós csőkészülékkel s a henger tengelyével egyközűen menő kaparóvas, mely a henger egész belsejét megkaparja. Ezzel tejet vagy más folyadékot vagy félfolyadékot úgy elkavarhatunk, hogy elgomolyodása meggátoltatik s poralakú vagy szemcsés termék előáll. Az 1. ábra a párologtató henger hoszanti metszete a sűritővel s a légszivattyúval. A 2. ábra különváltan mutatja a kaparóvasat. A hengeres A párologtató kamara lehet rézből; végein az a födök vannak megerősítve, melyeknek nagyobb az átmérőjük, a köredéken túlnyúlnak s a külső В hengerrel vannak összekötve, melyre karimásán vannak rászegecselve. A két henger közt az egész körfogatra terjedő X szabad tér van hagyva, mely köz a készülék nagyságához képest több centiméternyi. A C sisak a középen a belső s külső hengerhez van szegecselve s A szelő-drótok közepe alatt (1. s 2. ábra) a görgők megfekvő-talpa az előretolódó agyaglepény számára meg van szakítva s a szelődrótok legmélyebb állásukban egy gipszlap rovatékaiban fekszenek, melyek fölülete 3 mm.-rel mélyebb, mint a hordozó görgők fölső éle. Ennek egyrészt az a czélja, hogy a nedves agyaglepény e helyen meg ne tapadjon, másrészt, hogy az agyaglapok itt a szelés helyén biztosan megfeküdhessenek. A leirt eljárás kiválósága könnyen kitetszik. Ha a bevezetésben említett mód szerint készült kőlapokkal mozaikszerű padozatot akarnánk alakítani, akkor kézi munkával kellene a szükséges háromszögű darabokat készítenünk, a mi nyilvánvaló, az anyagot igen megdrágítaná s végül is rosszul egybeillő darabokat szolgáltatna. Emez új eljárással azonban, hol minden egyes szelés a kőlap mellett még két ékdarabot ad, egyképen egybeillő hatszögű s töltelékdarabok keletkeznek, melyek azon kívül, hogy szabályosak, még olcsók is.
