Találmányok leirása, 1888
Ruhát tisztitó és festő szer. - Mesterséges gránit.
34 dósa (Bischoff szerint) legyen 0,50—1, 2. súly vesztesége égés alatt ne legyen több 5—6°/o-nál, 3. a vas'Oxid tartalma legyen 13—17°/o, 4. a kovasav tartalma 45—55°/o. E nyersanyagokat ekkép dolgozzuk föl: a tűzálló agyagot megszáritjuk, megőröljük s szitán átszitáljuk. A vörös agyagot annyi vízzel keverjük, hogy egynemű pép keletkezzék, mire téglákat formálunk belőle, melyek jó, ha nem nagyobbak, mint 150X75X50 milliméter. E téglákat jól megszáritjuk s olyan hőmérsékletben, melyben az anyag olvadni indul, a téglakemenczében kiégetjük. E hőmérséklet elérését arról ismerni meg, ha egy téglát kettétörünk s belseje vörös fekete, inkább fekete szint mutat. A téglák élén nyomait kell látni a megindult ömledésnek; igen fontos, hogy a téglák ne égettessenek igen hosszan, mert különben belsejökben meghólyagosodnak és finom nyílásokat kapnak. Ha a téglák jól ki vannak égetve, akkor egészen egyneműen tömöttek s kemények. Az égetett téglákat megtörjük, megöröljük s azután szitán megszitáljuk vagyis szintén megporitjuk. Miután ekkép a tűzálló agyagot s a vörös agyagot porrá változtattuk, veszünk a tűzálló agyag-porból 1,50—2 részt, a vörös agyagporból 0,75—1 részt s mindkét még száraz port jól összekeverjük egymással. Ekkor annyi vizet adunk a keverékhez, mig vastag péppé lesz. E pépet kevéssé megkavarjuk, piramis alakká fölhalmozzuk, letakarjuk nedvesített durva vászonnal s 24—28 óráig állni hagyjuk. Ez idő elteltével a tömeget még egyszer jól meggyurjuk; jó aztán azt még 24 órán át a nedves lepedővel letakartan még egy 24 óráig vesztegeltetni. Már most a tömegből nyers téglákat formálunk, mikor is arra kell ügyelettel lenni, hogy a téglák mindannyian egyenlő térfogatúak s egyenlő súlyúak legyenek. A téglákat erre oly erősen szárítjuk meg, hogy az ujjak nyomásának ne engedjenek. Erre sajtóban a kívánt formába sajtoljuk, pl. utczaburkolókő formába. Miután ez megtörtént, száradni hagyjuk őket, mig egészen megkeménykedtek. Most a téglakemenczékbe rakjuk élre állítva, s minden soriukat égetetlen tűzálló agyag jól szárított porszemeivel meghintjük, nehogy a nagy hőben egymáshoz tapadjanak. A kemenczében 1,000—12,000 C. hőmérsékletet kell föntartani. A nevezett masszából készített kövek égetése közben a következő megy végbe: a tűzálló agyag, melynek tűzállósági hányadosa 4 — 5 tesz ki, az 1000 — 1200° C. hőben nem vált alakot s nem lágyul. A vörös agyag ellenben nem állja ama hőmérsékletet, megömled s folyóssá lesz. Minthogy azonban ennek szemcséi előzőleg jól elkevertettek a tűzálló agyaggal, ebből az következik, hogy folyóssá lett vörös agyag a tűzálló agyagéit úgyszólván befogja, beburkolja s egymással egyesíti, mitől az egész maszsza egygyé tapad a nélkül azonban, hogy sajtolt alakját elveszítené. Eme tökéletesen egynemű s tömör együvé állástól a téglák kövekké lesznek, melyek szilárdságra nézve nem maradnak el a legjobb gránittól s eltöretvén, a törés helyén szép, majd egészen fekete szint mutatnak. A kövek hülését az égés után lehetőleg lassan kell eszközölni, nehogy a kövek hasadjanak. Ha az ily követ köszörüljük, csiszolt márvány képét mntatják. A köveknek külömböző szint is adhatni; a szin az égetés hőmérsékletétől függ s attól, hogy a tűzálló agyag arányához képest több vagy kevesebb mennyiséget adunk-e. A következő színek állíthatók elő : fekete; vörös-fekete; külömböző árnyéklatú barna; gyöngyszin szintén külömböző árnyéklatban. Ha a vörös agyagot mákszemnyi nagyságtól gombostű gomb nagyságáig alkalmazzuk s szitálással minden portól megtisztítjuk, a kő fehér márvány vagy gránit képét ölti feketén kipontozva. Ez esetben a vörös agyag nem ömled meg teljesen; a durva szemek csak körfogatukon ömlednek meg, mig magvuk szilárd marad s fekete pontként mutatkozik. Ha igen finom port használunk, a kő labrador képet mutat. A leirt maszszából kitűnő erős csöveket s tartós vékony cserepet készíthetni.
