Találmányok leirása, 1888
Ajtók magától csukódó sarokvasa. - Füst nélkül elégő széntégla.
24 Ajtók magától csukódó sarokvasa. Föltalálok: Schwarz F. s Schimmel J. Marienbadban. A szab. kelt 1888. január 29. XXX. 95. E sarokvas minden rendbeli ajtókra alkalmazható s abban jeleskedik, hogy tőle az ajtó magától csukódik. Mint az 1. ábra mutatja, az a csapszeg c elvékonyitott része körül f erős tekercsrúgó karolkozik, melynek fölső vége be van erősítve az a csapszegbe s e alsó vége az a1 csapba, a mely utóbbiban az a csapszeg vékonyított része forgatható. Az a csapszeg a b szárnypánt k hüvelyébe van dugva s vele g peczekkel van összekötve. Épen igy meg van kötve az a1 csap a kx hüvelyt tartó bx szárnyaspánttal gl peczek utján. Ennek következtén a b és bl szárnyaspántok f rugóval össze vannak foglalva. Midőn a sarokvas teljesen kellősitve van, semmi külömbség sem észlelhető eme magánban csukódó s a közönséges sarokvas közt. Megemlítendő még az a1 csapvégben levő h hasadék, melybe srófhúzó illeszthető, ha az / rugót többé-kevésbé megakarjuk feszíteni. E sarokvasat a szokott módon szögekkel vagy srófokkal erősítjük az ajtóra, melyeket a szárnyaspántok i i lyukaiba dugunk. Az ily sarokvasak ható módja ez: az ajtó nyitásakor a rendes helyzetéből kifordított b szárnyaspánt e forgást a csapszeg utján átviszi f rugóra s ezt tehát feszessé teszi. Mikor a megnyitott ajtót magára hagyjuk, a feszült f rúgó ellenható erejét működteti s ekkép az ajtót beteszi. A becsukódás ereje egyenest attól függ, mennyire van megfeszülve a rúgó, mit az említett módon fokozhatunk, csökkenthetünk. Füst nélkül elégő széntégla. F'öltaláló : Godeffroy G. Hamburgban. A szab. kelt 1888. jan. 28. XXI. 145. A találmány czélja a szenet a természetes ártalmas kénkoha keveréktől megszabadítani úgy, hogy elégés közben semminő kénes sav ne képződhessék, mely, mint ismeretes, igen károsan hat a tüzelőtelepre a vasrészek elpusztítása által és füst képében a növényzetre. Ennek elérésére a széntéglák szénaprólékból készítendők bizonyos porrá tört ásványálladékok hozzákeverésével, melyek élesztőleg hatnak a szén elégésére. Ily adalékok porrátört mangán- és vasérczek. A gyakorlatban legjobbnak bizonyult a keverés emez aránya: 66 rész szén, 33 rész porított mészkő s 1 rész barnakő. E három alkotó rész finomra törve s bensőleg elkeverve, valamely ismert kötőszerrel szívós tésztanemű masszává dolgoztatik föl, a melyből aztán alkalmas formában készül meg a brikett (széntégla), mely a levegőn szárítva kitűnő fütőszerül szolgál. Elégés közben t. i. a kályhában a következő chemiai folyamat megy végbe: az elégés terében mintegy 700 fok hőmérsékletben a szénsavas mész kiadja szénsavát, mely az izzó szénnel szénoxyddá s oxigénné bomlik. Emez oxigén igen élénkitőleg hat a szén s kén további meggyulására, mely igy a meszet gipszszé változtatja a nélkül, hogy kéngázként károsan hathatna. A barnakő csekély adaléka, mely kő már alacsony hőmérsékletben könnyű szerrel ontja magából az oxigént, a meggyulást igen elősegíti. A szinődött mangánoxidul a hévlevegőtől ismét mangánoxidoxidullá oxidálódik, mely új oxigénforráskép tovább működik.
