Találmányok leirása, 1888
Vas s aczéltárgyak rozsda ellen óvóréteggel való bevonása.
280 Bármilyen legyen a készülék hajlása, a fém-molekulák mindig egymásutánban s több Ízben tétetnek ki a fújtatott levegő hatásának; a salak szabaddá lesz s a fürdő fölszinén úszik. A salak elválasztását a massza keringető mozgása előmozditja. A fuvókákból áradó levegó'réteg alsó része elvonul a fürdő fölszinén s az öntött vasban foglalt szént szénoxiddá (СО) változtatja. Ez utóbbi a készülékben fölszáll, azonnal a levegő egy fölöslegével találkozik, mely azt mintegy 2,400° hőben szénsavvá változtatja. Minthogy a legfőbb hőfok épen a fürdő fölszinén van, a fém-molekulák, mikor ide eljutnak, mindig újból meghevülnek s az egész fürdő folyós voltát sokkal tovább őrzi meg az öntés szükségletei számára. Mivel pedig a főikavarodás elmarad, mely a közönséges készülékekben a levegő befuvásával mindig bekövetkezik, a mitől a salak, úgyszintén a fölös levegő a legbensőbben keveredik el a fémmel, elmarad a lehűlésnek oka is. Különösen pedig mellőztetnek a tökéletlen chémiai reactiók, melyek egyéb készülékekben a folyamat végeztéig keletkeznek. A megolvadt fém, a befútt levegő s a converter bélése azonkívül soha sem érintkeznek egyidejűleg, mint a bemerülő-fuvókás készülékeknél, úgy, hogy nem képződik kovasavas vas s nem keletkezik a velejáró veszteség. Ha a convertert többé-kevésbé buktatjuk s a széleresztő-szelentyű nyílását megváltoztatjuk, a szükséges nyomást és levegő-térfogatot a folyamat különböző szakainak megfelelőleg alkalmazhatjuk. E szakokat pontosan feltüntetik a lángok. Mikor az öntött vasban foglalt rondaságok oxidálódtak s a salakba mentek át, az öntött vasban, mint grafit, föloldott szén is megtámadtatik. Mikor ez egészen eltűnt, azt tapasztaljuk, hogy a láng megrogy, a mi a tapasztalatlan munkást arra a véleményre bírhatja, hogy a folyamat be van fejezve, a mi pedig nem áll. Néhány másodpercz múlva a láng ismét megjelenik s a kombinált szén végtére megtámadtatik. E pillanattól fogva könnyű a fém széntelenitésének fokát megítélni s a folyamatot megakasztani, a szerint, hogy lágy vasat] vagy bizonyos keménységű aczélt akarunk eredményül kapni. A folyamat befejeztével, a mi az adalék szerint 10—15 perczig tart, a fürdő hőfoka oly nagy, hogy 20—25 perczig várhatunk a fém lecsapolásaig. Ez nagy távolságokra is elszállítható, sőt kisebb edényekbe áttölthető, a nélkül, hogy folyós voltából vesztene. A találmánybeli eljárás a fönnebb mondottakon kívül még a következőkben jeleskedik : 1. Megadja azt a lehetőséget, hogy az eljárás majdnem rögtönösen meg legyen züntethető s pedig az összes fuvókák egyszeribe való hatáson kívül helyezésével, mikor is a készüléket kis szögben fordítjuk. 2. Megadja a lehetőségét arra, hogy a fuvókák a potát az üveggel s tolókával ellátott nézőlyukakon meg lehet figyelni, hogy azokat meg lehet tisztítani a szélszekrény megnyitása nélkül s hogy föl lehet azokat cserélni a nélkül, hogy a készüléket ki kellene üríteni. 3. Megadja azt a lehetőséget, hogy kicsiny fujtatógépek alkalmaztassanak a viszonylagos gyönge szélnyomás következtén, a melylyel be lehet érni, minthogy a fuvás csak a fürdő fölszinére irányul. Vas s aczéltárgyak rozsda ellen óvóréteggel való bevonása. Föltaláló: Wells V. T. Hackensackban (Uj-Yersey). A szab. kelt 1888. nov. 10. XXIX. 2,967. W. A találmánybeli elbánásban részesített vas vagy aczél fölszine egyenlően vonódk be oly réteggel, mely az oxidáló hatásnak útját állja. Az eljárás alkalmazását a kezelendő tárgy nem korlátozza s az ismert szerkezetű kemenczékben hajtható végre, miért is külön retorták s boltások nélkül (muffel), minők eddig használtattak, ellehetünk. Azonkívül elmaradnak ez eljárás alkalmazása esetén a hólyagok s a túlságos oxidálás, melyek az eddig követett elbánásban gyakran fordultak elő s egyenetlen, hiányos eredménynyel járt. A tetszés szerinti nagyságú vas- vagy aczéltárgyat ez eljárás szerint közönséges boltásba vagy fütőkamarába teszszük s legelőbb is lassankint több óra hosszat tetszés
