Találmányok leirása, 1887
5. Zár-tok
щ A g válaszfal a medenczében h nyomókamarát képez, mely az e golyós-zseléb útján a szívótérrel közlekedik. E szívóteret képezik az a medencze c félgömbös feneke s az ez alatt о csőtoldással befogott n kaucsukhártya; a szívótér az a medenczével az f kötőcső s az ez alatt levő d rúgós csaptató útján közlekedik. Az n rekeszhártya mozgatására szolgál az о csőtoldásba ágyazott p tengely, mely r emeltyűs karral lengésnek indittatik. E karon q rövid kar van, mely az n rekeszhártya központjával áll kapcsolatban és s vontatót is viseli. Ez utóbbi fölső végén golyószelvény alakú t korong van, mely mikor a rekeszhártya fölnyomódik, a nyomást nagy lapra oszlatja szét. A h nyomókamarából kiágazik az i nyomócső, melyre а к tömlőt / sugárzóstul s m szájzóstul rádugjuk. A munkás, ki e fecskendőt ív 2í>-nél megerősített hevederekkel a háton hordja, balkézzel mozgatja az r emeltyűt s a sugárvető csövet jobb kézben tartja. Ha e föcskendőből üledéket képező folyadék föcskendezendő ki, pl. mésztej, akkor a készüléknek kavaróművel kell bírnia. Ez állhat az a medenczének falaiba у és z-nél beágyazott tengelyből, a melyre a g félgömbös válaszfalnak megfelelő x szárny van erősítve. A q1 forgattyúval és s vonórúddal, mely a forgattyút r emeltyűvel összeköti, az у \ tengely forgásnak indittatik, mi közben az лг szárny széle g válaszfal fölött ide-oda leng s ekkép a csapadékok lerakodását megakadályozza. 6 5. Zár-tok. Föltaláló: Simons H. Düsseldorfban. A szab. kelt 1886. nov. 10. XX. 2,400. A zárak tokja jelenleg ugyan gyári módon készül, de kézi munkával vasrudakból s lemezekből. A találmánynak czélja e tokokat pusztán mechanikai utón, minden kézimunka mellőzésével a végből hengerelt nyersanyagból előállítani. Alkalmas rudakból hengerekkel a sín készül, melynek a 2. ábra szerinti a keresztmetszete, ha oly zártok készítendő, minőt az 1. ábra szemléltet. E sín hévállapotban kerül ki a 2. ábrabeli hengerek alól egy fölül nyílt csatornán, mint azt a 3. ábra keresztmetszetben láttatja s b helyeken a sínt két c henger megmetszi, mi alatt a d görgők az a sín vetemedését megakadályozzák. Erre egy hengerműben az a rúd a kellő alakra hengerölódik (4. ábra), mi közben rézsutosan ágyazott hengerpárok az a sín végeit egy szilárd aljazaton fokonkint szögbe hajtják, mint azt a 8. és 4. ábrák közti keresztmetszet mutatja. Ezzel az a sín kész. Ez már most hidegen s fordítva önműködő előretolós sajtóba kerül, mely a fölös anyagot, mely az 5. ábrában vonalos, az f középrészből kivágja, mely művelet után az egész sín, mely most lajtorjához hasonló, hosszában két félsínné vágatik el, mint azt az f középrészen a pontozatok jelzik.
