Találmányok leirása, 1886
285. Tojásfőző
449 tömlő e részének az N szájzó n' sima csapján erős állást foglal. C a szivófejbe ágyazott fémgyűrű, melynek súlya a tömlő szivóvégét a folyadékba húzza le, a nélkül, hogy a folyadékkal közvetetlenül érintkeznék. 27 285. Tojásfözö. Föltaláló : Martens D. Gy. Laxvogban (Norvégia). A szab, kelt 1886. okt. 24. XX. 2,262. A tojást tudvalevőleg úgy főzik, hogy forrásban levő vízbe teszik s a forralást addig folytatják, mig a tojás higgá, lágygyá vagy keménynyé lett. E szerint folyvást új hevet kell fejleszteni, hogy a tojás megfőjjön. Erre a találmánybeli eljárás szerint nincs szükség, mert az egyszer fölforralt viz az alább leirt készülékben megtartja azt a hevet, mely a tojást megfőzi. A forralt vizet ugyanis oly edénybe töltjük, mely rósz hővezető anyagból van megalkotva, s a forralás hevét hosszú időre, úgyszólván állandóan megtartja. Az ezen edénybe tett tojások 10 perez alatt meg vannak főve s ha megmaradnak benne, hosszú időn át (egy óra hosszat is) melegek s lágyak maradnak. Az erre szolgáló edényt az ábra metszetben tünteti föl. Az edény áll A és B kettős falból, s a keletkező hézagtér a hevet rosszul vezető anyagból, pl. salakgyapjúval van megtöltve. A D födő szintén kettős falú lehet, de már egy egyszerűen jól záró födő is elég arra, hogy az AB edényben a forralás hevét hosszabb ideig föntartsa. A tojások berakását s kivevését azzal könnyithetni meg, hogy hozzá a C-ben föltüntetett tojásállványt használjuk. A tojásokat berakjuk ez állványba s ezt a forralt s forrásban levő vízzel teli edénybe teszszük, mire az edényt a szorosan záródó födővei lefödjük. A tojások megfövése után a C állványt tojásostul kiveszszük s azon módon föladjuk az asztalra.
