Találmányok leirása, 1886
265. Forgó-eke
426 korong forgása következtén kiemelik, illetőleg forgatják s porhanyitják; a korong liomorusága s forgása kényszerűi a kivájott földet, hogy a homorúságba becsűszszék s mikor a kellő magasságot elérte, ismét súlyánál fogva visszaessék. A három ekekorong az állványon, a két első s egy hátsó kerék közt van elhelyezve. А к forgópont vagy csap (3. és 4. ábra) / csapágyban -forog, mely m ekefejhez úgy van 1. ábra. megerősítve, hogy a korong a merőleges helyzetből <4 a'att is állítható, a mi végre az / csapágyon felül q hosszúkás lyuk van a sróf befogadására, mig m ekefőben az alsó lyuknak van hosszúkás nyílása, úgyhogy egy-egy hosszúkás lyuk hosszának kétszeresével fordíthatni el a korongot, mitől az mintegy a szántandó föld alá nyúlik s kissé ék módjára is működik. Az m ekefők az ekeállványnak d szögvasához 3. ábra. 2. ábra. 4. ábra. vannak erősítve srófokkal. A hátsó b kis kerék tengelye, illetőleg csapja n rúddal egy darabból való, s olykép van az ekeállványhoz erősítve, hogy szükség esetén emelhető, illetőleg sülyeszthető legyen. Az ekeállványon hátul о ekeszarv van, mely g emeltyűvel együtt az eke kormányzásának van szánva. Az ekeállványon elől p karikán az állat vagy gép a húzást eszközli.
