Találmányok leirása, 1886
261. Fulánkoslángú készülék
420 b bordával egyközű b2 borda határolja. Az a1 nyilás fölső részébe G zárórűd van beverve, mely g1 bitumenes anyaggal van kitapasztva, hogy a vezetéktok a levegő, nedvesség vagy viz ellen meg legyen óva; e tekintetben további oltalmat képez a zárórűd alá rakott g kátrányos kötél. Az oly helyeken, hol ágvezetékek kapcsolandók be, hol keresztezések szükségesek, vagy hol állomások rendezendők be a végből, hogy a drótok vizsgálások vagy javítások végett hozzáférhetők legyenek, a 4. s 5. ábrákban bemutatott vezetéktokok alkalmaztatnak. Itt a tok F kerek nyílással bir, melybe a megerősítő készülékkel ellátott Gl födő illedőleg beillesztetik. Mint a 4. ábrából látni való, az a1 nyilás betorkollik az F nyílásba; a G1 födő egy darabra eltenyerülódik e fölé s alsó részében két vagy több L-alaku f1 nyúlványai vannak, melyek az F nyilás f széle alá nyúlnak, mikor a födő vaczkába beillesztetik. Az egyes vezetéktokok összekötése végett azok minden vége a2 rézsútos vaczokkal bir, a melyre f kovácsvas pántot előzetes melegítés után ráhúzzák. A drótok akkor rakatnak a tokokba, mikor ezek kellően el vannak helyezve, mikor is a1 nyíláson a tokba ejtik, aztán a g kátrányos kötelet betömik s végül behajtják a G zárórudat, mely utóbbi két darab javítások stb. alkalmával ismét kivehető. Valamely sérült drót kivevésekor, a vezetéket két keresztező állomáson kibontják s aztán az egyik állomáson F-nél kihúzzák. 261. Fulánkoslángú készülék. Föltaláló: dr. Paquelin G. A. Párisban. A szab. kelt 1886. okt. 2. XX. 1,957. E készülék annak van szánva, hogy égékeny gőzök sugarával nagy hőfok keletkeztessék. A legkülönbözőbb tárgyak s szerszámok hevítésére lehet használni e készüléket, igy pl. főzők, forraszbodák, bélyegégetók, fodoritó vasak stb. hevítésére, de állandóan is összeköthető készülékekkel vagy gépekkel, melyeknek hőforrását képezi: A keltett hővel világítani is lehet, ha a lánggal tűzálló testet izzásba hozunk. Az 1. ábra ilyen fulánklángú lámpa oldalnézete, a 2. és 3. ábrák ugyanannak egymásra merőlegesen eső függőleges metszetei. A készülék lényegében áll : 1. az égő folyadék tartójából, melyen egy központi cső vonul végig, melyet az égő folyadékkal érintkező likacsos test (bél vagy ilyes) vesz körül; 2. egy, a központi csőben alkalmazott fuvallóból, mely a tartóban fejlődött használható gőzöket kibocsátja; 3. egy, a központi csövet meghosszabbító csőből, mely csőbe bizonyos sebességgel beárad a gázkevevék, mely a fuvallóból kiszálló égő gőzök sugarából s a vele ragadott külső levegőből áll s e csőben elég.
