Találmányok leirása, 1886
259. Eljárás vasúti kocsik rendezésénél
417 259. Eljárás vasúti kocsik rendezésénél. Föltaláló: Biancardi J. Busto-Arsizióban (Olaszország). A szab. kelt 1886. szept. 29 A végből, hogy a vasúti szállító-kocsik vonata rendeztessék, vagyis bizonyos számú kocsicsoportokra bontassék, a különböző kocsik e találmány szerint összekapcsoltatnak kötelekkel (1. ábra), rudakkal (2. ábra), lánczokkal (3. ábra) s pedig oly módon, hogy egy csoport utolsó kocsija a következő csoport első kocsijával kerül kapcsolatba. A köteleknek, rudaknak vagy lánczoknak mindig elég hosszúaknak kell lenniök arra nézve, hogy egy csoport kocsi helyes váltóbeállitással az eddig bejárt vágánynyal egyközű mellékvágányra legyen terelhető a nélkül, hogy azért a kocsikat le kellene kapcsolni. Sőt inkább a vonat elválasztott része a vonattal még összekötve marad s a maga vágányán tovább induló lokomotív magával is viszi (4. ábra). Minthogy mindig jobb, ha a lokomotív húz, mintha tói, azért a külömböző csoportokat egymással összekötő darab egyszerűen drótkötél lehet, melynek végei meg vannak görbítve s ily módon egyúttal karikákkal vannak ellátva a beakasztásra (1. ábra). Az összekötő darab a kocsi bármely pontjára alkalmazható; hogy azonban a rendezkedés egyszerűsittessék, jó az összekötő darabot a kocsikon már meglevő vontató kampóba akasztani. De bárhol is alkalmaztassanak, normális hoszasságuknak mindig egyenlőknek kell lenniök az anya- s mellékvágány tengelyeinek távolságából képzett négyzet átlójával (4. ábra). E rendszer alkalmazásával különösen az alábbi rendezkedések 25
