Találmányok leirása, 1886
49. Szénkoczka (briquette) készítése nedves módon - 50. Lökések meggátlása vízvezetéki csövekben
76 49. Szénkoczka (briquette) készítése nedves módon. Föltaláló: Knötgen V. Teplitzben. A szab. kelt 1885. decz. 30. XIX. 2431. A szénkoezkák készítésének ez új módja abban áll, hogy koczkává válloztatandó szénport alkalmas kötőszerrel tömör egészszé foglaljuk össze, a melyből a koczkák azután megalakittatnak; ezek, miután megszáradtak, esőt és minden időt álló, fűtésre alkalmas anyagul szolgálnak, akár a darabszén. A föltaláló kötőszerül ötven kg. szénporhoz a következő módon készült keveréket használ: három deka tengeri moszatot vagy tengeri mohát három liter vízben lassú főzéssel fölold s ez oldatot V2 kg- (kali vagy natron) vizüveggel elkeveri, mire 2V* kg. hulladékszurkot elegyít közéje. A hulladékszurok a jobb fajta szurok készítésénél visszamaradt üledék vagy maradék. A viziivegből tengerimoszat-oldatból s szurok-hulladékból a mondott arányokban készült keverék a szénporral egy kádban vagy egyéb edényben kásává kavartatik, a melyből a szénkoezkák az agyagból készülő téglákhoz hasonlón, vagy kézimunkával vagy alakitó sajtó-készülékben kialakittatnak. E széntéglák erre levegőn megszárittatnak s most már használatra készek. Az alkalmazott kötőszerekből a vizüvegnek czélja, hogy az egyes szénporrészecskék, illetve briquettek összekötódésükben megkövüljenek ; a hozzáadott szurok az eső s egyéb légköri befolyások ellen óvja meg a szénkoczkákat, a tengeri moszat pedig egyrészt a vizüveg s szurok másrészt a briquette egyéb alkotó részei közt létesíti a kötődést. 50. Lökések meggátlása vízvezetéki csövekben. Feltaláló : Richert I. G. Gothenburgban. (Svédország.) A szab. kelt 1885. decz. 30. XIX. 2437. E vizmeggazdálkodónak nevezett készülék czélja, hogy az önzáródó csapok alkalmazásánál a viznyomás okozta lökéseknek a vízvezetéki lye körül forgatjuk, ismét első állásába jön s újból karikázható odább a nélkül, hogy a kereket vissza kelljen állítani, mint ennek a jelenlegi műszereknél történnie kell. Az oly távolságok mérésére, melyek kisebbek, mint a csúcsok köze, a nyél végében levő e apró csúcsok valók, melyek a kerékcsúcsok távolságának tizedes részét teszik; az ábrában e rész öt egyenlő részre van osztva. A mérő-kereket a velebánó magától el- s magafelé gördítheti; meg kell azonban jegyeznie a forgások számát, hogy a mért távolságot megkapja. A kiszámításhoz, ha külömböző mértékű térképek vannak használatban, kis tabellák veendők alkalmazásba.
