Találmányok leirása, 1885
5. Sajátszerű kocsihajtó-szerkezet
13 az 1. ábrabeli nyíl irányában magával meneszsze, mig az illető Frúd hátramozgásakor önműködóleg megszűnik akaszkodni. A két F rúd mindegyikének másik M szíja egyik végével w-nél a rúd hátsó végére van erősítve, körüljárják 1 dobjukat és ezek palástjának m2 pontjánál vannak másik végükkel megerősítve. Ez L és M szíjak végső állásaik az 5. és 6. ábrákban nagyobb alakban vannak bemutatva. A szíjak a dobokat többszörösen is körülfoghatják. A H hátulsó tengely képezi tulajdonkép a kocsi hajtótengelyét s az erre dugott О kerekek a tulajdonképi hajtókerekeket. Ez utóbbiak azonban nincsenek a H tengelyre erősen ráékelve, hanem mindegyik valamely akaszkészülékkel vagy kapcsolással van azzal összekötve, mely szükség esetén, ha t. i. a kocsit fordítani kell vagy valamely kanyarulat járandó be, a mikor az egyik kerék laza járása kívánatos, az illető keréken akár önműködóleg vagy a kocsisülésből zsinór vagy emeltyűtag vagy más alkalmas készülék segítségével kiakasztható. A jelen esetben a kapcsolat, a mint az 3 ábrában külön van bemutatva egy belül fogazott P kerékkoszorúból áll, a mely helytállólag van О kerékre erősítve vagy azzal egy darabot képezhet, továbbá áll a H tengelyre ékelt vagy arra erősített R zárlásból, a mely Q foggal bir, a mely О az kerék P belső fogaskerékbe kapaszkodik s mint már említettük, szükség szerint vagy önműködóleg vagy a bakról kiemeltetik, hogy az illető keréknek laza járása lehetővé tétessék. — A 3a ábrában a kapcsolás módosítása van föltüntetve; itt az R zárkerék képez egy testet a tengelylyel, és rugalmazósan [alkalmazott önműkö-3. ábra. ét. aura.
