Találmányok leirása, 1884
38. Nyereg alá való takaró lószőr-szövedékből
60 A vezetékkerék (az ábrákban В) az A kerekek előtt vagy mögött van elhelyezve s nem egyéb, mint egy nyomkarikával ellátott kerék. Ez a nyomkarika vagy a kerék közepén lehet, mint a 2. ábrán, vagy lehet oldalt, mint a vasúti kerekeken. A vezetékkereket párosán is alkalmazhatni. Az állvány n-ban járó c rűdbóláll (1. és 2. ábra), a melynél fogva a rajta megerősített В vezetékkerekek, ha sínekre akarunk menni, lebocsáthatók, ha pedig le akarunk térni a rendes útra, fölemelhetők. Az utóbbit az 1. ábrán látni a kipontozásban. А В vezetékkerekeket a C állványon a kocsis a D emeltyűvel igazítja fel-alá. Ha a sínen akarja a kocsis a kocsit járatni, ráhajt a rendes kerekekkel s erre lebocsátja a vezetékkerekeket, melyek a kocsi kerekeit már most a síneken megtartják. A vezeték hatásának fokozására, illetve alábocsátkozásának megkönnyítésére, a kocsitengelyre E rugó illesztetik, a mely az állványrámára lapul. 2. ábra. 38. Nyereg alá való takaró lóször-szövedékböl. Feltaláló : Hüttemann 6. udvari lovász Bécsben. A szabadalom kelt 1883. évi okt. hó 9-ikén. XVII. 1933. A lónyergek alá egyáltalán nemez-, posztó-, vászon- vagy bőrtakarókat tesznek. Mind e takaróknál az a baj nyilvánul, hogy nyargalás alatt, a mikor a lóveritéket magukba szívják, megnedvesülnek, ránczokat vetnek, a melyek a rágyülő porral egyetemben okozzák az úgynevezett »túrós hátat«, a hát kisebzését. E bajnak elejét veszi a feltaláló szerint a tőle feltalált lószőrszövedék, minthogy a lószőr nedves állapotban inkább megnyúlik, mintsem zsugorodik és ebben az állapotában is bizonyos rugalmasságot s merevséget ölt, tehát ránczot nem vet s igy sebzést sem okoz. Mivel pedig e szövedék szitaszerű, még az a jó tulajdonsága is van, hogy a ló transpiratióját előmozdítja. A szövedék közönséges szövőszéken készül négy lábitósan keresztbe munkálva vagyis hét szőr behúzva s héttel-nyolczczal szőve.
