203971. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3'-azido-3'-dezoxitimidint és egy további hatóanyagot tartalmazó szinergetikus kombinációs gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 203 971 A 2 A találmány tárgya eljárás 3’-azido-3’-dezoxitimidint és emellett egy további hatóanyagot tartalmazó, vírus­fertőzések kezelésére vagy megelőzésére alkalmas szi­­nergetikus kombinációs gyógyászati készítmények elő­állítására. Közelebbről a találmány tárgya eljárás 3’-azido-3’­­dezoxitimidint és emellett acyclovirt, a-interferont, di­­piridamolt, probenicidet, dilazepet vagy 6-[(4-nitro­­benzil)-tio]-9-ß-D-ribofuranozil-purin hatóanyagot tar­talmazó gyógyászati készítmények előállítására. A vírusok ellen irányuló kemoterápia terén kevés olyan gyógyszer létezik, amely magának a vírusnak a hatásos leküzdésére alkalmas. Ez azt mutatja, hogy nehéz a vírust úgy megtámadni, hogy közben a nem fertőzött sejtek sértetlenek maradjanak. Régóta feltéte­lezik, hogy a vírusok szélsőségesen parazita természete folytán a vírusreplikációhoz szükséges valamennyi fel­tételt a gazdasejt biztosítja. A közelmúltban megállapí­tották, hogy a vírus életciklusának bizonyos szakaszait - amely fajról fajra változó - maga a vírus határozza meg, és azokban a szakaszokban érzékenynek bizo­nyulhat a támadásra, amelyekben funkciói elegendően különböznek a gazdasejt megfelelő funkcióitól. A vírus és a gazdasejt funkciói nagy hasonlóságának következ­tében azonban nagyon nehéznek bizonyult a hatásos kezelést meghatározni. Ezért azok a vegyületek, amelyeket vírusfertőzések kezelésére alkalmasnak találtak, általában némileg to­­xikusak a gazdasejtre. Az ideális gyógyszerelés nem toxikus a vírus ellen hatásos koncentrációban, de ha ez nem lehetséges, a gyógyszerként használt vegyületnek jó terápiás hányadossal kell bírnia, azaz annak a kon­centrációnak, amelynél a kezelés toxikus, lényegesen magasabbnak kell lennie, mint annak, amelynél a vírusellenes hatás észlelhető. A vírusok egyik csoportját, amelyek napjainkban különös fontosságot nyertek, a retrovírusok képezik. A retrovírusok az RNS vírusok egy alcsoportját alkotják; annak érdekében, hogy replikálódjanak először genom­­juk RNS-ját „fordítottan” át kell írni DNS-vá (az átírás szokásosan az RNS szintézisét jelenti DNS-ről). Ha már DNS formában van, a vírus genom beépülhet a gazdasejt genomjába, miáltal lehetővé válik a vírus számára, hogy a gazdasejt átírás/fordítás (transz­­kripció/transzláció) rendszerének minden előnyét fel­használja saját replikációja céljára. Beépülése után a víms DNS gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a gazdasejt DNS-től, és ebben az állapotban a víms ad­dig maradhat fenn, ameddig a gazdasejt él. Mivel eb­ben a formájában a víms gyakorlatilag sebezhetetlen, minden kezelésnek a víms életciklusának egy másik szakaszára kell irányulnia, és szükségszerűen addig kell tartania, amíg minden vírussal fertőzött sejt el nem pusztul. Mind a HTLV-I, mind a HTLV-II retrovímsok, ezek a humán leukémia okozóiként ismertek. A HTLV-I fertőzések különösen széleskörűen elterjedtek, és vi­lágszerte minden évben sok halálesetet okoznak. Az AIDS betegekből is egy retrovirus fajt izoláltak reprodukálhatóan. Miközben a vímst már alaposan jel­lemezték, nemzetközileg elfogadható elnevezése körül még némi vita folyik. Jelenleg ismeretes elnevezései humán T-sejt limfotróp víms III (HTLVIII), AIDS-szel kapcsolatos retrovirus (ARV) vagy limfadenopátiával kapcsolatos víms (LAV), de feltehető, hogy nemzetkö­zileg elfogadott neve humán immunhiány víms (HÍV) lesz. (Az előbbi, nemzetközileg használt rövidítések a megfelelő angol nevekből adódnak.) Ez a víms (ame­lyet a továbbiakban HÍV rövidítéssel jelölünk), különö­sen az OKT4 felületi maikereket hordozó T-sejtek fer­tőzésére és pusztítására mutatkozott hajlamosnak, és napjainkban általában az AIDS kórokának tekintik. A beteg fokozatosan elveszíti T-sejtjeit, ezáltal felboml az immunrendszer általános egyensúlya, csökken az egyéb fertőzések leküzdésére való képesség, és a beteg fogékonnyá válik az opportunista fertőzésekre, ame­lyek gyakran végzetesnek bizonyulnak. így az AIDS áldozatai halálának oka általában egy opportunista fer­tőzés - mint a tüdőgyulladás vagy rák, amelyet víms válthat ki -, nem szükségszerűen a HÍV fertőzés köz­vetlen következménye. Más, a HÍV fertőzéssel társuló állapotok például a trombocitopénia purpura és a Ka­­posi-szarkóma. Újabban a HIV-t más típusú szövetekből is kinyer­ték, köztük a T4 markért kifejező B sejtekből, makrofá­­gokból és a központi idegrendszer vérrel kapcsolatban nem lévő szöveteiből. A központi idegrendszernek ez a fertőzése nem feltétlenül kötődik klasszikus AIDS-hez, tünetmentes HIV-fertőzött betegekben is kimutatták. A központi idegrendszer HÍV fertőzése a velőképződés egyre nagyobb mérű, sorvadáshoz vezető csökkenésé­vel, és olyan tünetekkel jár, mint az enkefalopátia, a progresszív artikulációs zavar, a mozgásrendezettségi zavar és a tájékozódási zavar. További, a HÍV fertőzés­sel járó állapotok a tünetmentes hordozó állapot, az előrehaladó általános nyirokcsomómegbetegedés (PGL) és az AIDS-szel kapcsolatos tünetkomplexum (ARC). Megállapítást nyert, hogy bizonyos krónikus neu­rológiai fertőzéseket retrovímsok okoznak. Ilyen be­tegségek például a humán szklerózis multiplex, a kecske artritisz enkefalitisz vírusfertőzése és birka visna-maedi fertőzése. Közlemények jelentek meg arról, hogy bizonyos ve­gyületek különféle retrovímsok elleni hatásosságát vizsgálták, például Friend leukémia víms (FLV) és patkány retrovirus elleni hatásosságukat. Krieg és munkatársai [Exp. Cell. Res., 116, 21-29 (1978)] például azt találták, hogy a 3’-azido-3’-dez­­oxitimidin in vitro vizsgálatában FLV-sal szemben ak­tív. Ostertag és munkatársai [Proc. Nat. Acad. Sei. 71, 4980-85 (1974)1 azt állították, hogy a 3’-azido-3'-di­­dezoxitimidin az FLV-ra ható vírusellenes aktivitása folytán és sejttoxikus hatás hiányában „kedvezően he­lyettesíthetné a bróm-dezoxiuridint a DNS vímsok okozta betegségek kezelésében”. De Clerq és mun­katársai [Biochem. Pharm. 29, 1849-51 (1980)1 azon­ban 6 évvel később megállapították, hogy a 3’-azido- 3'-dezoxitimidin nem fejt ki jelentős aktivitást a vizs­gálataikban alkalmazott vímsok egyikével szemben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom