203887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kondenzált diazepinonok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 203 887 B 2 ben megadott jelentésúek, Z’ jelentése pedig a Z meg­határozásakor megadott szubsztituensek bármelyike, Z-vel megegyezd vagy attól különböző lehet - alkile­­zünk. Az (V) általános képletií kiindulási vegyületeket az irodalomban közölt eljárásokat követve, egy (II) általá­nos képlett! triciklusos vegyület aril-metilezésével állít­juk elő, melyet valamilyen bázis, például nátrium-hid­­rid, kálium-karbonát, nátrium-karbonát, nátrium-hidro­­xid vagy trietil-amin jelenlétében hajtunk végre [lásd még a DAS 24 24 811 számú leírást (1974. 05. 2271975.12.1871980. 10.02.)]. A (Via) általános képlett! kiindulási vegyületek elő­állítása során pontosan úgy járunk el, mint a (VI) általános képlett! vegyületek szintézisénél. A (Vm) általános képlett! kiindulási vegyületeket könnyen előállíthatjuk egy (ül) általános képlett! vegyü­let dilítiumsójából úgy, hogy azt egy (XI) általános képle­tt! vegyülettel - a képletben Hal jelentése klór-, bróm­­vagy jódatom - alkilezzük. A (XI) általános képlett! kiin­dulási vegyületek a kereskedelemben kaphatók, illetve a szakirodalomból ismertek [lásd például: K. E. Schulte és K. Th. Reiss: (Them. Bér. 86, 777-781 (1953)], vagy is­mert eljárásokkal könnyedén előállíthatók. Ugyancsak megvásárolhatók a (IX) általános képle­tt! kiindulási vegyületek, vagy a kereskedelemből be­szerezhető prekurzorokból, ismert eljárásokkal szinte­tizálhatjuk azokat. A kereskedelemben kaphatók, illetve ismertek a (X) általános képlett! kiindulási vegyületek (lásd például a DE-A 36 26 095 számú leírást). Az (I) általános képlett!, bázikus csoporttal szubszti­­tuált, kondenzált gyűrűs diazepinonok és savaddíciós sóik értékes tulajdonságaikkal hívták fel magukra a figyelmet Sajátságaik közé tartozik a hidrolitikus hatá­sokkal szemben megnyilvánuló tökéletes stabilitásuk, ezenkívül nagyfokú szelektivitást mutatnak, és orális adás esetén jól felszívódnak, kedvezően befolyásolják a szívritmust, és tekintettel arra, hogy nincs gyomor­­sav-szekréciót, valamint nyálelválasztást gátló, továb­bá pupillatágító hatásuk, mint vagustónust befolyásoló szívritmus- szabályozók, az ember- és állatgyógyászat­ban a bradikardia és bradiaritmia kezelésére alkalma­sak. A vegyületek egy része a perifériás szervekre, különösen a vastagbélre és a hólyagra kifejtett görcsol­dó hatással is bír. A hányingert csökkentő hatásuk kö­vetkeztében az (I) általános képlett! vegyületek néme­lyike az utazás során fellépő rosszullétek, illetve a tengeribetegség megelőzésére alkalmas, továbbá az agy vérellátottságára gyakorolt kedvező hatásukra te­kintettel alkalmazást nyerhetnek a geriátriában, vala­mint migrén esetén. Mindezeken túlmenően, lipofil sa­játságaik következtében a vegyületek rendszerint könnyen bejutnak a központi idegrendszerbe, és így a köponti idegrendszerrel kapcsolatos betegségek, min­denekelőtt az Alzheimer-kór és a Parkinson-kór kezelé­sében is szerephez jutnak. Az Alzheimer-kór esetében a kedvező hatás annak tudható be, hogy a vegyületek a preszinaptikus muszkarin receptorok önszabályozó funkcióját befolyásolják oly módon, hogy acetilkolint szabadítanak fel, és ezáltal felerősítik a még meglevő kolineig rostokra ható ingert. Parkinson-kór esetén az (I) általános képlett! vegyületek előnyös tulajdonságai abban nyilvánulnak meg, hogy az eddig ismert, nem szelektív muszkarin antagonistáktól eltérően, nem mu­tatnak nehezen elviselhető, perifériás és centrális atro­­pinszerű mellékhatásokat. A vegyületek gyógyászati alkalmazása szempontjá­ból különösen fontos, hogy rendkívül kedvezően alakul egyrészt a szívritmust fokozó előnyös hatás, másrészt az antikolineig hatású gyógyszerek esetében fellépő, nemkívánatos, a pupillatágulatra, továbbá a könny-, nyál- és gyomorsav-elválasztásra gyakorolt hatás vi­szonya. Az alábbi kísérletek bizonyítják a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek e tekintetben megmutatkozó, meglepően előnyös tulajdonságait. A) A muszkarin receptorokhoz való kötődés vizsgálata Az IC50 értékek meghatározása in vitro kísérletek­ben A szerveket 180-220 g testtömegű, hím, Sprague- Dawley patkányokból nyertük. A szív, az álkapocs alat­ti szövetek, valamint az agykéreg kivétele után azokkal minden műveletet jéghideg HEPES-sósav pufferelegy­­ben (pH-7,4; 100 mM nátrium-klorid, 10 mM magné­­zium-klorid) végeztünk. A szivet egészben vettük ki, ollóval feldaraboltuk, és mint a többi szervet is, Potter­­féle berendezésben homogenizáltuk. A receptorkötődési vizsgálatokhoz a szervhomoge­­nizátumokat az alábbi arányban hígítottuk: Szív 1:400 Agykéreg 1:3000 Álkapocs alatti szövetek 1:400 A szervhomogenizátumokat ezt követően a radioak­tív ligandum meghatározott mennyiségével, és a nem radioaktív vizsgálati anyag hígítási sort képező meny­­nyiségeivel Eppendorf- centrifugacsövekben, 30 *C- on, 45 percen át inkubáltuk. Radioaktív ligandumként 0,3 nmól [3H]-N-metil-szkopolamint pH-NMS] hasz­náltunk. Az inkubációs idő lejártakor jéghideg puffe­­roldatot adtunk a mintához, majd szívatással szűrtük. A szűrőt hideg pufferoldattal átöblítettük és meghatároz­tuk a radioaktivitását. Az így kapott érték az összes, specifikusan és nemspecifikusan kötött 3H-NMS mennyiségét mutatja. A specifikus kötődés mértéke az 1 (xmól kinuklidinil-benzoát jelenlétében megkötött ra­dioaktivitásból adódik. Minden esetben több párhuza­mos mérést végeztünk. A nem radioaktív vizsgálati anyag IC» értékét grafikusan határoztuk meg. Ez az érték a vizsgált vegyületnek azt a koncentrációját je­lenti, amely a 3H-NMS specifikus kötődését a különbö­ző szervekből nyert muszkarin receptorokhoz 50%-ban gátolja. Az eredmények az 1. táblázatban találhatók. B) A muszkarin antagonista hatás funkcionális szelektivitásának vizsgálata A muszkarin antagonista tulajdonságú hatóanyagok gátolják a külső eredetű agonisták, vagy a kolinerg 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom