203795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás DNS azonosítási vizsgálatok elvégzésére és tesztanyagként használható polinukleotidok előállítására

1 HU 203 795 B 2 A találmány tárgya eljárás olyan polinukleotidok előál­lítására, amelyek hibridizációs tesztanyagként (a to­vábbiakban próbaként) szolgálhatnak humán vagy álla­ti genomok vizsgálatához, valamint eljárás genomi DNS azonosítására ilyen hibridizációs próbákkal. Az azonosítási módszer hasznos - például - apasági és anyasági vizsgálatoknál, a törvényszéki orvostanban, valamint a genetikai betegségek és a rák diagnosztizá­lásában. A genetikai változatosság kimutatására szolgáló le­gelterjedtebben használt módszer a restrikciós frag­­mentek méretbeli polimorfizmusának vizsgálatán ala­pul (RFLP-restriktion fragment length polymorp­hism). Lásd, például, a Huntington szindróma kialaku­lásáért felelős hibás DNS-lókusz azonosítását (J. F. Gusella és mtsai, Nature 306, 234-238, 1983), vala­mint a retinoblasztomára való hajlam elemzését (W. K. Cavanee és mtsai, Nature 305,779-784,1983). A legtöbb RFLP olyan kismértékű DNS-szerkezet­­változásokon - általában báziskicserélődésen - alapul, amelyek új specifikus restrikciós endonukleáz-hasító­­helyeket hoznak létre, vagy meglévő hasítóhelyeket szüntetnek meg. Mivel a humán DNS átlagos heterozi­­goticitása alacsony (kb. 0,001 bázispáronként), egy adott lókuszon belül ritkán lehet RFLP-t kimutatni. Ha egy RFLP-t egyáltalán sikerül kimutatni, a hete­­rozigótaság akkor is többnyire csak dimorfizmusként jelentkezik (egy restrikciós endonukleáz-hasítóhely megléte vagy hiánya), s mivel a heterozigótaság az allélok gyakoriságától függ, ezért a heterozigótaság ilyen esetekben sohasem haladhatja meg az 50%-ot, de általában annál lényegesen alacsonyabb. Emiatt az ilyen RFLP-k kevés információt nyújtanak családfa­vizsgálatoknál minden olyan esetben, ha egy kritikus személy homozigóta. A genetikai analízis nagymértékben egyszerűsíthető, amennyiben olyan DNS-szakaszokhoz rendelkezünk hibridizációs próbákkal, amelyek multiallelikus variá­ciót, és ennek következtében magas heterozigoticitást mutatnak. Ilyen régiót először A. R. Wyman és mtsai izoláltak véletlenszerűen egy emberi DNS-ből előállí­tott génkönyvtárból (Proc. Nat. Acad. Sei. USA, 6754- 6758, 1980). Ebben a lókuszban a multiallelikus vará­­ció szerkezeti alapjai még tisztázatlanok. Ezt követőén - ismét véletlenszerűen - több más rendkívül variábilis régiót is felfedeztek a humán inzulingén közelében (G. J. Bell és mtsai, Nature 295, 31-35, 1982), a zéta­­globin-gének közelében (N. J. Proudfoot és mtsai, Cell 31, 553-563, 1982 és S. E. Y. Goodboum és mtsai, Proc. Natl. Acad. Sei. USA 80,5022-5026), valamint a c-Ha-ras-1 onkogén közelében (D. J. Capon és mtsai, Nature 302, 33-37, 1983). A variábilis régió minden esetben egy rövid szekvenciarészlet tandem ismétlődé­séből áll (ún. „miniszatellit”-szekvencia), és a polimor­fizmust az ismétlődések számának allelikus különbö­zősége okozza. Ez az allelikus különbség feltehetően a mitózis vagy meiózis során lejátszódó egyenlőtlen DNS-kicserélődés, vagy a replikáció alatti DNS-csú­­szás következménye. Az így kialakuló miniszatellit­­hossz-variáció bármely olyan restrikciós endonukleáz segítségével kimutatható, amelynek az ismétlődési egységen belül nincs hasítóhelye. A feltaláló és munkatársai 1984-ben beszámoltak egy 33 bázispáros szekvenciarészlet négyszeres tan­dem ismétlődéséből álló miniszatellit-régió felfeldezé­­séről, amely a humán mioglobingén egyik intronjában található (P. Weller és mtsai, EMBO J. 3, 439-446, 1984). Kimutatták, hogy a 33 bázispáros ismétlődő egység csekély szekvencia-homológiát mutat a fent említett, mások által jellemzett többi humán minisza­tellittel. A cikkben hangot adtak annak a feltételezés­nek, hogy a miniszatellit-régiók transzpozíciós esemé­nyek során is keletkezhettek. Amennyiben a 33 bázis­páros ismétlődő egység transzponábilis elem lenne, akkor ezt az egységet hibridizációs próbaként használ­va lehetőség nyílna új tandemismétlődéseket tartalma­zó régiók felfedezésére a humán genomban, s ezek a régiók gyakran kapcsolatosak multiallelikus polimor­fizmussal, az ismétlődések számának különbözősége miatt. A feltaláló és munkatársai hibridizációs vizsgálato­kat végeztek humán genomi DNS-en a mioglobingén­­ből származó 33 bázispáros szekvenciarészlet tandem­ismétlődéseit tartalmazó hibridizációs próba segítségé­vel. Három személy (apa, anya, leányuk) genomi DNS- ének több különböző régiójában polimorfikus variáció meglétét mutatták ki. A varicáió a nagyobb fragmentek (2-6 kilobázis) tartományában jeletkezett. Az adatok több miniszatellit-régió hosszának változékonyságában megnyilvánuló, stabilan öröklődő polimorfizmusra utalnak. További vizsgálatok azt mutatták, hogy lehetséges olyan hibridizációs próbával vizsgálni a genomi DNS-t, amely sokkal hatékonyabban mutatja ki a mini­szatellit, vagy hipervariábilis régiók változékonyságát, mint a mioglobingénből származó, 33 bázispáros is­métlődő egységet tartalmazó próba. A találmány azon a felfedezésen alapul, hogy az emberi és állati genomi DNS-ek sok miniszatellit-régi­­ója tartalmaz egy olyan szekvenciarészletet, amely nagy homológiát mutat a többi miniszatellit megfelelő részletével. Ez a közös, ún. „core”-régió rövid, kb. 16 bázispár hosszúságú. Azt találtuk, hogy egy hibridizá­ciós próba, melynek fő alkotórésze egy olyan szekven­ciarészlet, amely legalább háromszoros tandemismét­lődésként tartalmaz egy rövid „core”-szekvenciát, sok különböző miniszatellit-régiót képes azonosítani a ge­nomi DNS-ben, olyan nagy pontossággal, ami lehetővé teszi az egyének „ujjlenyomat megbízhatóságú” gene­tikai azonosítását, DNS-ük megfelelő régióiban talál­ható különbözőségük alapján. Ez a kiváló eredmény rendkívül váratlan volt, mivel a korábbi kutatások csak olyan hibridizációs próbákat eredményeztek, amelyek mindössze egy-egy miniszatellit-régió kimutatását tet­ték lehetővé. Ezek a korai hibridizációs próbák is jobb lehetőséget adtak a genetikai azonosításra, mint az RFLP-vizsgálatok, de ez az azonosítás nem volt „ujjle­nyomat pontosságú", egyénenként tökéletesen jellem­ző és különböző. Jellemzően azt találtuk, hogy a jelen­leg használt „core"-hibridizációs próba képes különb­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom