203794. lajstromszámú szabadalom • Készítmény szilárd felületeken jelentkező mikrobiológiai bevonat kialakulásának megakadályozására
1 HU 203 794 B 2 bás fertőzést, de nem akadályozza meg a baktériummikroflóra kialakulását. A fenti módszereket F. Glavacek és A. Lkhotsy ismerteti a „Pivovarenie” (Söripar) címff könyvben (Pischevaya promyshlennost, Moszkva, 1977,395). Az USA-ban élelmiszeripari hűtőkamrák, pékségek, hús- és tejtároló helyiségek és más élelmiszeripari helyiségek bevonására 2,3,5,6-tetraklőr-4-metil-szulfonil-piridint tartalmazó Dovezyl C13 nevű készítményt alkalmaznak, amelyet 0,5-1 tömeg% mennyiségben kevernek az olaj- és látexfestékekhez. Bár a készítmény toxicitása alacsony, fungicid és baktericid hatással is rendelkezik, előállítása különösen bonyolult. A Szovjetunióban ipari helyiségek szilárd felületeinek mikrobiológiai védelmére 0,025-0,1 tömeg% 8- hidroxi-kinolint alkalmaznak. Ez az anyag csak alacsony baktericid hatással rendelkezik. A fenti módszereket F. M. Ivanov és S. N. Gorsin idézett „Biopovrezgyényia v Sztroityelsztve” című könyve ismerteti. A szilárd felületeken jelentkező mikorbiolőgiai bevonat kialakulásának megakadályozására ismert számos készítmény között egy olyan anyag sem található, amely egyidejűleg rendelkezne fungicid és baktericid hatással, emellett toxicitása alacsony és olcsón hozzáférhető. (F. Hlavacek és A. Lhotsky: Pivovarstvi, Prága, 1972). A találmány feladata tehát, hogy olyan készítmény dolgozzunk ki, amely hosszú időn keresztül alkalmas a szilárd felületeken jelentkező mikrobiológiai bevonat kialakulásának megakadályozására, toxicitása alacsony, olcsón hozzáférhető és a külső körülményekkel, elsősorban a nedvességgel szemben ellenálló. A találmány tárgya tehát fungicid és baktericid hatóanyagból és hordozóanyagból álló készítmény szilárd felületeken jelentkező mikrobiológiai bevonat kialakulásának megakadályozására, amely hatóanyagként (I) általános képletű N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarbamátot tartalmaz, [CH2-CHOCH2CH2NHC(S)S]0M, (I) a képletben M jelentése kálium, nátrium, cink vagy réz, n értéke 1 vagy 2. Az alkalmazott hatóanyag erős fungicid és ezzel egyidejűleg erős baktericid hatással rendelkezik, toxicitása alacsony és biológiai aktivitását akár magas páratartalom mellett is hosszú időn keresztül megőrzi. Az alkalmazott sók olcsók és könnyen hozzáférhető kiindulási anyagokból egyszerűen előállíthatók. A találmány szerinti készítmény hatóanyagtartalma általában 0,00075-0,5 tömeg%, előnyösen 0,05-0,15 tömeg%. Ez a mennyiség elegendő különböző típusú baktériumok és gombák fejlődésének tökéletes megakadályozására. Ezt igazolja, hogy a 0,00075 tömeg%-nál kevesebb hatóanyagot tartalmazó készítmény hatékonysága nem kielégítő, míg a 0,5 tömeg%-nál több hatóanyagot tartalmazó készítmény nem eredményez további hatásnövekedést. A találmány szerinti készítményt hatóanyagra vonatkoztatva 0,25-0,5 g mennyiségben visszük fel 1 m2 felületre. Ha a készítményt a hatóanyagra vonatkoztatva 0,25 g-nál kisebb mennyiségben alkalmazzuk, nem érjük el a kívánt hatást, míg 0,5 g-nál nagyobb mennyiség alkalmazása nem növeli az elért fungicid és baktericid-hatást, de szükségtelenül növeli a reagensfelhasználást Hordozóanyagként alkalmazható oldószer vagy szilárd töltőanyag, amely helyiségek és szerelvények felületének bevonására és meszelésére általánosan felhasználható. Oldószerként alkalmazható a víz, szerves oldószer (aceton, alkohol és egyebek). Szilárd töltőanyagként alkalmazható kréta, mész, felületek bevonására alkalmas festék, vakolat, simítómassza és bármely más olyan töltőanyag, amely felületre felvihető. A találmány szerinti készítményt a felületre önmagában ismert módon, például ecseteléssel, permetezéssel vagy átitatással visszük fel. A felületen esetleg jelen lévő biológiai bevonatot a készítmény felvitele előtt el kell távolítani. A találmány szerinti készítmény a hatóanyagnak az adott mennyiségű hordozóanyagba történő egyszerű mechanikus bekeverésével előállítható. Ha hordozóanyagként oldószert használunk, a hatóanyagot az oldószerrel elkeverjük, és a kapott oldatot permetezéssel vagy porlasztással a kezelni kívánt felületre felvisszük, illetve a felületet átitatjuk. A hatóanyagként alkalmazott N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarbamátok melegvérűekre csekély toxicitást mutatnak. így az LDjo- érték nátrium-N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarbamát esetében 260 mg/kg (intraabdominális adagolással fehéregémél), kálium-N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarbamát esetében 140Q±350 mg/kg (orális adagolás esetén fehéregémél), réz-N-(vinü-oxi-etíl)-ditiokarbamát esetében 267 mg/kg (intraabdominális adagolással fehéregémél) és cink-bisz(N-vinil-oxi-etíl)-ditiokarbamát esetében 1120±260 mg/kg (orális adagolással fehéregémél). A kálium- és nátrium-N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarbamát előállítható vinil-oxi-etil-amin, szén-diszulfid és kálium-, illetve nátrium-hidroxid vizes közegben, illetve szerves oldószerben végrehajtott reakciójával. A cink- és réz-N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarbamátot a kálium-N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarbamátból állítjuk elő vízoldható cink-, illetve rézsóval történő kezeléssel. A vinil-oxi-etil-amin előállítható mono-etanol-amin és acetilén reakciójával alkáli-hidroxid jelenlétében. Előnyösen alkalmazható a találmány szerinti készítmény, amely hatóanyagként kálium-N-(vinil-oxi-etil)ditiokarbamátot, illetve cink-bisz(N-vinil-oxi-etil)-ditiokarbamátot és hordozóanyagként meszet, krétát vagy olajfestéket tartalmaz. A készítmény előállításához a hordozóanyagba 0,1 tömeg% hatóanyagot keverünk bele. A készítményt bármely ismert módszerrel felvíve mintegy 0,5 kg hatóanyag/m2 felület mennyiségben alkalmazzuk. A találmányt közelebbről az alábbi példákkal világítjuk meg, amelyek közül az 1-5. példa az N-(viniloxi-etil)-ditiokarbamát előállítását, a 6-15. példa a ké5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
