203794. lajstromszámú szabadalom • Készítmény szilárd felületeken jelentkező mikrobiológiai bevonat kialakulásának megakadályozására

1 HU 203 794 B 2 bás fertőzést, de nem akadályozza meg a baktérium­­mikroflóra kialakulását. A fenti módszereket F. Glava­­cek és A. Lkhotsy ismerteti a „Pivovarenie” (Söripar) címff könyvben (Pischevaya promyshlennost, Moszk­va, 1977,395). Az USA-ban élelmiszeripari hűtőkamrák, pékségek, hús- és tejtároló helyiségek és más élelmiszeripari he­lyiségek bevonására 2,3,5,6-tetraklőr-4-metil-szulfo­­nil-piridint tartalmazó Dovezyl C13 nevű készítményt alkalmaznak, amelyet 0,5-1 tömeg% mennyiségben kevernek az olaj- és látexfestékekhez. Bár a készít­mény toxicitása alacsony, fungicid és baktericid hatás­sal is rendelkezik, előállítása különösen bonyolult. A Szovjetunióban ipari helyiségek szilárd felületei­nek mikrobiológiai védelmére 0,025-0,1 tömeg% 8- hidroxi-kinolint alkalmaznak. Ez az anyag csak alacsony baktericid hatással ren­delkezik. A fenti módszereket F. M. Ivanov és S. N. Gorsin idézett „Biopovrezgyényia v Sztroityelsztve” című könyve ismerteti. A szilárd felületeken jelentkező mikorbiolőgiai be­vonat kialakulásának megakadályozására ismert szá­mos készítmény között egy olyan anyag sem található, amely egyidejűleg rendelkezne fungicid és baktericid hatással, emellett toxicitása alacsony és olcsón hozzá­férhető. (F. Hlavacek és A. Lhotsky: Pivovarstvi, Prá­ga, 1972). A találmány feladata tehát, hogy olyan készítmény dolgozzunk ki, amely hosszú időn keresztül alkalmas a szilárd felületeken jelentkező mikrobiológiai bevonat kialakulásának megakadályozására, toxicitása ala­csony, olcsón hozzáférhető és a külső körülményekkel, elsősorban a nedvességgel szemben ellenálló. A találmány tárgya tehát fungicid és baktericid ható­anyagból és hordozóanyagból álló készítmény szilárd felületeken jelentkező mikrobiológiai bevonat kialaku­lásának megakadályozására, amely hatóanyagként (I) általános képletű N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarbamátot tar­talmaz, [CH2-CHOCH2CH2NHC(S)S]0M, (I) a képletben M jelentése kálium, nátrium, cink vagy réz, n értéke 1 vagy 2. Az alkalmazott hatóanyag erős fungicid és ezzel egyidejűleg erős baktericid hatással rendelkezik, toxi­citása alacsony és biológiai aktivitását akár magas pá­ratartalom mellett is hosszú időn keresztül megőrzi. Az alkalmazott sók olcsók és könnyen hozzáférhető kiin­dulási anyagokból egyszerűen előállíthatók. A találmány szerinti készítmény hatóanyagtartalma ál­talában 0,00075-0,5 tömeg%, előnyösen 0,05-0,15 tö­­meg%. Ez a mennyiség elegendő különböző típusú bak­tériumok és gombák fejlődésének tökéletes megakadá­lyozására. Ezt igazolja, hogy a 0,00075 tömeg%-nál ke­vesebb hatóanyagot tartalmazó készítmény hatékonysága nem kielégítő, míg a 0,5 tömeg%-nál több hatóanyagot tartalmazó készítmény nem eredményez további hatás­növekedést. A találmány szerinti készítményt hatóanyagra vonat­koztatva 0,25-0,5 g mennyiségben visszük fel 1 m2 felületre. Ha a készítményt a hatóanyagra vonatkoztat­va 0,25 g-nál kisebb mennyiségben alkalmazzuk, nem érjük el a kívánt hatást, míg 0,5 g-nál nagyobb mennyi­ség alkalmazása nem növeli az elért fungicid és bakte­­ricid-hatást, de szükségtelenül növeli a reagensfelhasz­nálást Hordozóanyagként alkalmazható oldószer vagy szi­lárd töltőanyag, amely helyiségek és szerelvények fel­ületének bevonására és meszelésére általánosan fel­használható. Oldószerként alkalmazható a víz, szerves oldószer (aceton, alkohol és egyebek). Szilárd töltőanyagként alkalmazható kréta, mész, felületek bevonására alkal­mas festék, vakolat, simítómassza és bármely más olyan töltőanyag, amely felületre felvihető. A találmány szerinti készítményt a felületre önma­gában ismert módon, például ecseteléssel, permetezés­sel vagy átitatással visszük fel. A felületen esetleg jelen lévő biológiai bevonatot a készítmény felvitele előtt el kell távolítani. A találmány szerinti készítmény a hatóanyagnak az adott mennyiségű hordozóanyagba történő egyszerű mechanikus bekeverésével előállítható. Ha hordozóanyagként oldószert használunk, a ható­anyagot az oldószerrel elkeverjük, és a kapott oldatot permetezéssel vagy porlasztással a kezelni kívánt fel­ületre felvisszük, illetve a felületet átitatjuk. A hatóanyagként alkalmazott N-(vinil-oxi-etil)-diti­­okarbamátok melegvérűekre csekély toxicitást mutat­nak. így az LDjo- érték nátrium-N-(vinil-oxi-etil)-ditio­­karbamát esetében 260 mg/kg (intraabdominális ada­golással fehéregémél), kálium-N-(vinil-oxi-etil)-ditio­­karbamát esetében 140Q±350 mg/kg (orális adagolás esetén fehéregémél), réz-N-(vinü-oxi-etíl)-ditiokarba­­mát esetében 267 mg/kg (intraabdominális adagolással fehéregémél) és cink-bisz(N-vinil-oxi-etíl)-ditiokarba­­mát esetében 1120±260 mg/kg (orális adagolással fe­héregémél). A kálium- és nátrium-N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarba­­mát előállítható vinil-oxi-etil-amin, szén-diszulfid és kálium-, illetve nátrium-hidroxid vizes közegben, illet­ve szerves oldószerben végrehajtott reakciójával. A cink- és réz-N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarbamátot a kálium-N-(vinil-oxi-etil)-ditiokarbamátból állítjuk elő vízoldható cink-, illetve rézsóval történő keze­léssel. A vinil-oxi-etil-amin előállítható mono-etanol-amin és acetilén reakciójával alkáli-hidroxid jelenlétében. Előnyösen alkalmazható a találmány szerinti készít­mény, amely hatóanyagként kálium-N-(vinil-oxi-etil)­­ditiokarbamátot, illetve cink-bisz(N-vinil-oxi-etil)-diti­­okarbamátot és hordozóanyagként meszet, krétát vagy olajfestéket tartalmaz. A készítmény előállításához a hordozóanyagba 0,1 tömeg% hatóanyagot keverünk bele. A készítményt bármely ismert módszerrel felvíve mintegy 0,5 kg hatóanyag/m2 felület mennyiségben alkalmazzuk. A találmányt közelebbről az alábbi példákkal vilá­gítjuk meg, amelyek közül az 1-5. példa az N-(vinil­­oxi-etil)-ditiokarbamát előállítását, a 6-15. példa a ké­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom