203764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11béta-4,9,15-ösztratrién-származékok és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 764 B 2 benzaldehid képződik, melynek abszorpcióját 331 nm hullámhosszon mérjük. A hapatómasejtek TAT-aktivitása dózisfüggő módon indukálható kortizollal (maximális aktivitás lO-6 M-nál) vagy dexametazonnal (maximális aktivitás 10-7 M-nál). Az aktivitás az alapérték 4-6-szorosára stimulálható. Egyidejű kezelés kortikoiddal és antiglukokortikoiddal a TAT-aktivitás csökkenéséhez vezet. E próbában a találmány szerinti (A) vegyület a vonatkoztatási RU 486 (C) vegyülettel kapott aktivitás 20- 50%-át, és a találmány szerinti (B) vegyület a vonatkoztatási (C) vegyülettel kapott aktivitás <l%-át mutatja. Antiglukokortikoid hatás vizsgálata: (A) vegyület: a (C) vegyülettel kapott aktivitás 30%-a, (B) vegyület: a (C) vegyülettel kapott aktivitás 1%-a, (D) vegyület: a (C) vegyülettel kapott hatás 30-50%-a. A csökkentett antiglukokortikoid hatás (nagyobb aktivitás mellett) az (A) és (B) vegyületek lényegében előnyösebb voltát igazolja, ezért a találmány szerinti vegyületek sokkal hasznosabbak hosszan elnyúló betegségek, így emlőrák, méhnyálkahártya-gyulladás kezelésében, melyek antigénre csökkentett antiglukokortikoid részhatást mutatnak. A gesztagén-receptor kötődési próbában a találmány szerinti vegyületek gesztagén-receptorhoz történő kötődését vizsgáljuk. Ekkor az antagonista vegyületek antagonisták általi kiszorítását mérjük. Házinyúl méhének homogenátumából előállított citoszolt használunk, amely tartalmazza a receptormolekula fehérjét. Ez nagy affinitással és kis kapacitással köt meg progeszteront. Ha ezeket a receptorokat a viszgálandó, nem jelzett vegyületek jelenlétében 3H-progeszteronnal hozzuk érintkezésbe, úgy a vizsgálandó vegyület koncentrációjától és kötési affinitásától függ, milyen mértékben szorul le a 3H-progeszteron a receptorról. A receptorhoz kötődött progeszteron és a meg nem kötött progeszteron elválasztása után a kötődés %-ban adható meg és ezt az értéket a vizsgálandó vegyület mólkoncentrációjának logaritmusával szemben ábrázoljuk. Jellegzetes dózisfüggő kiszorítási görbéket kapunk és most már meghatározható a vizsgálandó vegyület azon koncentrációja, amely a referenciaanyagnak a receptorról történő teljes leszorításához szükséges. A kötéserősség mértékére jellemző K kompetíciós faktort a vizsgálandó anyagnak a referenciaanyaghoz (progeszteron) viszonyított azon koncentrációarányával fejezzük ki, amelynél mindkét vegyület azonos mértékben szorítja ki a 3H-progeszteront a progeszteron-receptor komplexből, úgyhogy egy alacsonyabb K-érték nagy kötéserősségre (magas affinitás) enged következtetni. 2. táblázat Gesztagén-receptor kötési próba Vegyület Házinyúlméh K (gesztagén) A 1,9 B 2,9 C 2,9 D 1,0 A táblázat azt mutatja, hogy a fenti próbában példaként megadott találmány szerinti (A) és (B) vegyület közül az (A) vegyület lényegesen hatásosabb, és a (B) vegyület hatásossága körülbelül azonos a (C) vonatkoztatási vegyületével. Összefoglalóan az is megállapítható, hogy a találmány szerinti vegyieteknél úgy egymás között, mint az RU 486 (C) vonatkoztatási vegyülettel és a szerkezetileg hasonló (D) vegyülettel összehasonlítva az antiglukokortikoid és antigesztagén tulajdonságok elkülönülnek. Összehasonlítva a technika mai állása szerint előállított megfelelő vegyietekkel, a találmány szerinti vegyületek további kiemelkedő tulajdonsága a nagyfokú metabolikus stabilitás. Ezért a találmány körébe tartoznak azok a gyógyszerek is, amelyek hatóanyagként gyógyszerészetileg elfogadható, azaz a használt dózisokban nem mérgező (I) általános képletű vegyieteket tartalmaznak, adott esetben szokásos segéd- és hordozóanyagokkal együtt. A találmány szerinti vegyületek a galenikum önmagában ismert módszerei segítségével enterálisan, transzkután, parenterálisan vagy helyileg alkalmazható gyógyszerkészítményekké dolgozhatók fel. Tabletták, drazsék, zselatinkapszulák, szemcsék, kúpok, implantátumok, injiciálható steril vizes vagy olajos oldatok, szuszpenziók vagy emulziók, kenőcsök, krémek vagy gélek formájában alkalmazhatók. A hatóanyag(ok) a galénuszi készítmények ismert segédanyagaival, például arabmézgával, talkummal, keményítőkkel, mannittal, metil-cellulózzal, laktózzal, tenzidekkel, mint Tweenek® vagy Myrj®, magnéziumsztearáttal, vizes vagy nemvizes hordozókkal, paraffinszármazékokkal, nedvesítő-, diszpergáló-, emulgeáló-, konzerválószerekkel és az ízbeli tulajdonságok javítása céljából zamatosító anyagokkal (például illő olajok) keverhetők össze. így a találmány gyógyászati készítményekre is vonatkozik, amelyek hatóanyagként legalább egy találmány szerinti vegyületet tartalmaznak. Egy dózisegység mintegy 1-100 mg hatóanyagot tartalmaz. A találmány szerinti vegyületek adagja embernél mintegy 1-1000 mg/nap. 1. példa 17-(Prop-1 -inil)-17 ß-hidroxi-11 ß-(4-acetil-fenil)-4,9,15-ösztratrién-3 -on 6,1 g 17-(prop-l-inil)-llß-{4-[l,l-(2,2-dimetil-trimetilén-dioxi)-etil]-fenil }-3,3 -(2,2-dimetil-trimetilén-dioxi)-9,15-ösztradidn-5a,17ß-diolt 100 ml 70%-os vizes ecetsavoldatban oldunk és 2,5 órán át 50 °C-on védőgáz alatt keverjük. Lehűlés után jeges vízbe öntjük, vizes ammóniaoldat segítségével semlegesítjük és metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk hexán/etil-acetát eluenst használva. 3,5 g címben megadott vegyületet izolálunk fehér hab alakjában. Etil-acetát/aceton elegy bői kristályosítva 3,25 g tiszta terméket kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
