203764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11béta-4,9,15-ösztratrién-származékok és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 203 764 B 2 benzaldehid képződik, melynek abszorpcióját 331 nm hullámhosszon mérjük. A hapatómasejtek TAT-aktivitása dózisfüggő módon indukálható kortizollal (maximális aktivitás lO-6 M-nál) vagy dexametazonnal (maximális aktivitás 10-7 M-nál). Az aktivitás az alapérték 4-6-szoro­­sára stimulálható. Egyidejű kezelés kortikoiddal és antig­­lukokortikoiddal a TAT-aktivitás csökkenéséhez vezet. E próbában a találmány szerinti (A) vegyület a vonat­koztatási RU 486 (C) vegyülettel kapott aktivitás 20- 50%-át, és a találmány szerinti (B) vegyület a vonatkoz­tatási (C) vegyülettel kapott aktivitás <l%-át mutatja. Antiglukokortikoid hatás vizsgálata: (A) vegyület: a (C) vegyülettel kapott aktivitás 30%-a, (B) vegyület: a (C) vegyülettel kapott aktivitás 1%-a, (D) vegyület: a (C) vegyülettel kapott hatás 30-50%-a. A csökkentett antiglukokortikoid hatás (nagyobb ak­tivitás mellett) az (A) és (B) vegyületek lényegében előnyösebb voltát igazolja, ezért a találmány szerinti vegyületek sokkal hasznosabbak hosszan elnyúló be­tegségek, így emlőrák, méhnyálkahártya-gyulladás ke­zelésében, melyek antigénre csökkentett antiglukokor­tikoid részhatást mutatnak. A gesztagén-receptor kötődési próbában a találmány szerinti vegyületek gesztagén-receptorhoz történő kö­tődését vizsgáljuk. Ekkor az antagonista vegyületek antagonisták általi kiszorítását mérjük. Házinyúl méhének homogenátumából előállított cito­­szolt használunk, amely tartalmazza a receptormolekula fehérjét. Ez nagy affinitással és kis kapacitással köt meg progeszteront. Ha ezeket a receptorokat a viszgálandó, nem jelzett vegyületek jelenlétében 3H-progeszteronnal hozzuk érintkezésbe, úgy a vizsgálandó vegyület kon­centrációjától és kötési affinitásától függ, milyen mérték­ben szorul le a 3H-progeszteron a receptorról. A receptor­hoz kötődött progeszteron és a meg nem kötött progesz­­teron elválasztása után a kötődés %-ban adható meg és ezt az értéket a vizsgálandó vegyület mólkoncentrációjá­nak logaritmusával szemben ábrázoljuk. Jellegzetes dó­zisfüggő kiszorítási görbéket kapunk és most már meg­határozható a vizsgálandó vegyület azon koncentrációja, amely a referenciaanyagnak a receptorról történő teljes leszorításához szükséges. A kötéserősség mértékére jel­lemző K kompetíciós faktort a vizsgálandó anyagnak a referenciaanyaghoz (progeszteron) viszonyított azon koncentrációarányával fejezzük ki, amelynél mindkét ve­gyület azonos mértékben szorítja ki a 3H-progeszteront a progeszteron-receptor komplexből, úgyhogy egy alacso­nyabb K-érték nagy kötéserősségre (magas affinitás) en­ged következtetni. 2. táblázat Gesztagén-receptor kötési próba Vegyület Házinyúlméh K (gesztagén) A 1,9 B 2,9 C 2,9 D 1,0 A táblázat azt mutatja, hogy a fenti próbában példa­ként megadott találmány szerinti (A) és (B) vegyület közül az (A) vegyület lényegesen hatásosabb, és a (B) vegyület hatásossága körülbelül azonos a (C) vonat­koztatási vegyületével. Összefoglalóan az is megállapítható, hogy a talál­mány szerinti vegyieteknél úgy egymás között, mint az RU 486 (C) vonatkoztatási vegyülettel és a szerke­zetileg hasonló (D) vegyülettel összehasonlítva az an­tiglukokortikoid és antigesztagén tulajdonságok elkü­lönülnek. Összehasonlítva a technika mai állása szerint előállí­tott megfelelő vegyietekkel, a találmány szerinti ve­gyületek további kiemelkedő tulajdonsága a nagyfokú metabolikus stabilitás. Ezért a találmány körébe tartoznak azok a gyógysze­rek is, amelyek hatóanyagként gyógyszerészetileg elfo­gadható, azaz a használt dózisokban nem mérgező (I) általános képletű vegyieteket tartalmaznak, adott eset­ben szokásos segéd- és hordozóanyagokkal együtt. A találmány szerinti vegyületek a galenikum önma­gában ismert módszerei segítségével enterálisan, transzkután, parenterálisan vagy helyileg alkalmazható gyógyszerkészítményekké dolgozhatók fel. Tabletták, drazsék, zselatinkapszulák, szemcsék, kúpok, implan­­tátumok, injiciálható steril vizes vagy olajos oldatok, szuszpenziók vagy emulziók, kenőcsök, krémek vagy gélek formájában alkalmazhatók. A hatóanyag(ok) a galénuszi készítmények ismert segédanyagaival, például arabmézgával, talkummal, keményítőkkel, mannittal, metil-cellulózzal, laktózzal, tenzidekkel, mint Tweenek® vagy Myrj®, magnézium­­sztearáttal, vizes vagy nemvizes hordozókkal, paraffin­­származékokkal, nedvesítő-, diszpergáló-, emulgeáló-, konzerválószerekkel és az ízbeli tulajdonságok javítása céljából zamatosító anyagokkal (például illő olajok) keverhetők össze. így a találmány gyógyászati készítményekre is vo­natkozik, amelyek hatóanyagként legalább egy talál­mány szerinti vegyületet tartalmaznak. Egy dózisegység mintegy 1-100 mg hatóanyagot tartalmaz. A találmány szerinti vegyületek adagja em­bernél mintegy 1-1000 mg/nap. 1. példa 17-(Prop-1 -inil)-17 ß-hidroxi-11 ß-(4-acetil-fenil)­­-4,9,15-ösztratrién-3 -on 6,1 g 17-(prop-l-inil)-llß-{4-[l,l-(2,2-dimetil-tri­­metilén-dioxi)-etil]-fenil }-3,3 -(2,2-dimetil-trimetilén­­-dioxi)-9,15-ösztradidn-5a,17ß-diolt 100 ml 70%-os vizes ecetsavoldatban oldunk és 2,5 órán át 50 °C-on védőgáz alatt keverjük. Lehűlés után jeges vízbe önt­jük, vizes ammóniaoldat segítségével semlegesítjük és metilén-kloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fá­zisokat nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk hexán/etil-acetát eluenst használva. 3,5 g címben meg­adott vegyületet izolálunk fehér hab alakjában. Etil-acetát/aceton elegy bői kristályosítva 3,25 g tisz­ta terméket kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom