203704. lajstromszámú szabadalom • Bolygóműves futómű
zetben eltér egymástól (ezeknél az alkatrészeknél a tételszámokat az 1. ábrán „a” index-szel, a 2. ábrán „b” index-szel különböztettük meg), de ezek az eltérések a találmány szerinti megoldás lényegének mindenben megfelelnek. A lamellás fékszeikezet találmány szerinti elrendezése céljából a kerékagy az 1, 2 kerékagyfelekből áll, amelyek összefogását a 3a kerékcsavarok vagy külön 3b csavarkötés biztosítja. Az 1, 2 kerékagyfél tengelyvonalában helyezkedik el a furatos 4 tengelycsonk, amelyhez bordázattal nyomatékátvitelre alkalmas módon csatlakozik a bolygómtl(vek) 5a, 5b nyomatéktámja, a 4 tengelycsonk és a 5a, 5b nyomatéktám illesztését a 6 vezetőgyűrű biztosítja. Az 5a, 5b nyomatéktám nyúlványának kezdetén fekszik fel a külső 7 kerékcsapágy belső gyűrűje. A külső gyűrű a külső nagyobbik 1 kerékagyfélben van ágyazva. A belső 8 kerékcsapágy külső gyűrűje a belső kisebbik 2 kerékagyfélben van ágyazva. A belső gyűrű vagy a 4 tengelycsonkon vagy az 5b nyomatéktám nyúlványának végén vagy ágyazva. A 7, 8 kerékcsapágyak között helyezkednek el a fékszerkezet elemei: 9a, 9b fékhenger, 10a, 10b fékdugattyú, belsőbordás álló 11 féklamellák, külsőbordás forgó 12 féklamellák, 13 nyomótárcsa, 14a, 14b támasztótárcsa. A fék azáltal működik, hogy a 4 tengelycsonkban és az 5b nyomatéktám nyúlványában levő furatokban áramló fékhidraulika folyadék benyomul a 9a, 9b fékhenger és a 10a, 10b fékdugattyú közé és ez utóbbi a forgó és az álló, 11,12 féklamellákból váltakozva szerelt lamellaköteget a 13 nyomótárcsa segítségével összenyomja és ezen köteget a 14a, 14b támasztótárcsa közvetítésével vagy a külső 7 kerékcsapágy vállához, vagy a külső 1 kerékagyfélhez szorítja. A belsőbordás 11 féklamellák lazán, de nyomatékátvitelre alkalmas módon csatlakoznak az 5b, 5a nyomatéktám nyúlványának külső bordázatához. A külsőbordás 12 féklamellák ugyancsak lazán, de nyomatékátvitelre alkalmas módon - célszerűen bordázat, esetleg csapok vagy reteszek közvetítésével - a külső 1 kerékagyfélhez kapcsolódnak. Annak érdekében, hogy a 11,12 féklamellák ne súrlódjanak egymáshoz, amikor a fék nem üzemel, visszahúzó (nyomó) 15 rugókat lehet beépíteni. A visszahúzó (nyomó) 15 rugók kikötése és a lamellaköteg axiális oldása célszerűen 16a, 16b csavarok és a 13 nyomótárcsa közvetítésével történhet. A kerékagybolygómű(vek) meghajtását a furatos tengelycsonkon átnyúló 17 féltengely közvetítésével a vele egy egységet képezhető 17a, 17b napkerék biztosítja. A hajtást általánosan ismert 18a, 18b bolygóműelemek továbbítják, melyek szerepére, működésére nem szükséges kitérni. A 18a, 18b bolygóműelemekből álló bolygómű(vek) 19a, 19b állórésze nyomatékátvitelre alkalmas módon csatlakozik az 5a, 5b nyomatéktámmal, esetleg azzal egy egységet is képezhet. A bolygómű(vek) 20a, 20b kihajtórésze nyomatékátvitelre alkalmas módon (például 21 csavaikötéssel) csatlakozik a külső 1 kerékagyfélhez. Szereléskor a külső 1 kerékagy felet és a bolygómű(vek) 5a, 5b nyo-1 HU matéktámját, valamint a külső 7 kerékcsapágyat össze kell állítani, majd a 14a, 14b támasztótárcsát, a külső- és belsőbordás 11, 12 féklamellákat váltakozva kell beszerelni. A 11, 12 féklamellák könnyű elrendezését biztosítja az 5a, 5b nyomatéktámnak a két 7, 8 kerékcaspágy közé benyúló bordázott nyúlványa. A lamellaköteg után kell beépíteni a 9a, 9b fékhengerből, 10a, 10b fékdugattyúból, 13 nyomótárcsából, visszahúzó 15 rugókból és csavarokból álló - és ugyancsak külön összeszerelhető - működtető egységet. Ezek után a belső 8 kerékcsapágyat és a kerékagy belső terét leszigetelő 22 tömítőgyűrűt tartalmazó belső 2 kerékagyféllel és a 3a kerékcsavarral ill. 3b csavarkötéssel lezárjuk a kerékagyat, majd a teljes előszerelt egységet a 4 tengelycsonkra felhelyezve 23 tengelyvéganyával beállítjuk a csapágyhézagot és a 24a kontraanyával rögzítjük. Ha a méret- és helyviszonyok lehetővé teszik, célszerű a 2. ábra szerinti megoldásnak megfelelően az 5b nyomatéktám nyúlványát annyira meghosszabbítani, hogy a féket működtető hidraulikus egység a belső 8 kerékcsapágy és a menetes 25 vállgyűrű is a nyúlványra kerülhessen. Ekkor a csapágybeállítás korrekten megtörténhet a menetes 25 vállgyűrűvel már előszerelt egységben és a 24b kontraanya az előszerelt egységet rögzíti a tengelycsonkon. A nagynyomású hidraulikus működtető egység, amelynek tömítettségét 26, 27 tömítőgyűrűk által biztosítják a kifejtett szorító erőt axiális irányban axiális irányban a 14a, 14b támasztótárcsa veszi fel. Ez az erőkör nem terheli a külső 7 kerékcsapágyat, ha a 14a támasztótárcsa az említett csapágy belső gyűrűjét nyomja, ugyanakkor a 2. ábra szerint, ha a 14b támasztótárcsa az 1 kerékagyfél homlokfelületét nyomja, az erőkör a külső 7 kerékcsapágyat is terheli. Funkcionálisan mindkét megoldás jó, a konkrét helyviszonok és az alkalmazott kerékcsapágyak teherbírása alapján kell eldönteni, hogy adott esetben melyik a kedvezőbb konstrukció. Az ábrán tanulmányozása alapján láthatók a találmány szerinti nedves fékszerkezet előnyös tulajdonságai.- A fékszerkezet a 7, 8 kerékcsapágyak között - egy ezidáig kihasználatlan holttérben - a belső olajtérben helyezkedik el és a kerékagyat fékezi. A féklamellák összfelületét gyakorlatilag ideálisra lehet választani, mert átmérőjüket csak a kerékagy-öntvény minimálisan szükséges falvastagsága korlátozza, darabszámúk a kerékcsapágyak közti térben ugyancsak gyakorlatilag tetszőleges lehet. Ezért a lamellakfelületek energiaterhelésének csökkentése céljából lehetőség van alacsonyabb súrlódási tényezújű, olcsóbb, de több féklamella beépítésére. A szerkezet ezen sajátossága nyilván rendkívül előnyösen érvényesül az élettartam megnövekedésében.- Az erőátvitel elemei és a fékszerkezet teljesen elkülönülnek egymástól, mindegyik egység funkciója és a funkciónak legjobban megfelelő konstrukciós kialakítás tisztán érvényesül zavaró kölcsönhatások 704 B 2 203 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
