203642. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 2,6-szubsztituált-piridinkarbonsav-származékokat tartalmazó herbicid készítmények

1 HU 203 642 B 2 létén egy éjszakán át. A szulfinil-dikloridot rotációs bepárlóban lepároljuk, így sárga szilárd anyag marad vissza. Ezt feloldjuk éterben és vízzel mossuk. Az éte­res réteget összegyűjtjük, magnézium-szulfáttal szá­rítjuk, szűrjük és besűrítjük, így 5,0 g sárga olajat ka­punk. Ezt átkristályosítjuk 10 tf% etü-acetátot tartal­mazó ciklohexánból, így 3,4 g (60%) fehér szilárd anyagot kapunk. A ^F-NMR-spektrum egyetlen szingulettet mutat a trifluor-metU-csoportra. A szűr­­letben két alkotórész mutatkozik, amelyek közül az egyik 5-{[(2-klór-etU)-amino]-karbonil}-6-(difluor­­metü)-4-(2-metü-propü)-2-trifluor-metü)-3-piridin­­tiokarbonsav-S-metil-észter, a másik összetevő isme­retlen. 2,4 g (0,0055 mól) kapott köztiterméket nitro­génatmoszférában feloldunk száraz tetrahidrofurán­­ban. Az oldatot jeges fürdőn lehűtjük, majd hozzá­adunk 0,76 g (0,0068 mól) kálium-t-butoxidot. Az ol­dat színe azonnal sötétre változik. 10 perc múlva a je­ges fürdőt eltávolítjuk és az oldatot szobahőmérsék­letre melegítjük. A gázkromatográfiás vizsgálat azt mutatja, hogy a reakció teljesen lezajlott, így a reakcióelegyet vízbe öntjük és éterrel extraháljuk. Az éteres réteget összegyűjtjük, magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük és besűrítjük, így 2,02 g sárga olajat kapunk, amely szilárdulni kezd. Kromatografáljuk 20 tf% etü-acetátot tartalmazó ciklohexánnal, majd hexánból átkristályosítjuk, így 1,70 g (77%) terméket kapunk, amelynek olvadáspontja 88-90 °C. 4. példa 6-(difluor-metü)-5-(5-metoxi-2-oxazolil)-4-(2-metü-propü)-2-(trifluor-metU)-3-piridinkarbon­sav-metüészter 12,81 g (0,0345 mól) 1. példa szerinti savklorid ki­indulási anyagot feloldunk 100 ml diklór-metánban. Ehhez az oldathoz hozzáadunk 4,68 g(0,0373 mól)gli­­cin-metüészter-hidrokloridot. Az elegyet jeges für­dőn lehűtjük, majd pipettával hozzáadunk 10 ml (0,0574 mól) etü-diizopropil-amint. A jeges fürdőt el­távolítjuk és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten ke­verjük egy éjszakán át. A' 9F-NMR-spektrum azt mu­tatja, hogy a reakció nem fejeződött be. Az elegyhez további 3 ml (0,0172 mól) etü-diizopropil-amint adunk; fél óra múlva a gázkromatográfiás vizsgálat azt mutatja, hogy a reakció teljes. A reakcióelegyet híg sósavoldattal mossuk és diklór-metánnal extraháljuk. A diklór-metános réteget magnézium-szulfáttal szá­rítjuk, szűrjük és besűrítjük 14,2 g narancsszínű ola­jos szüárd anyaggá. 2 grammot kromatografálunk 20 tf% etü-acetátot tartalmazó ciklohexánnal, majd átkristályosítjuk, így 1,2 g 6-(difluor-metil)-5-{[(2- metoxi-2-oxo-ctü)-amino]-karbonil}-4-(2-metü-pro­­pü)-2-(trifluor-metü)-3-piridinkarbonsav-metilész­­tert kapunk fehér szüárd anyag formájában, amelynek olvadáspontja 126-219*0. 8,90 g (0,0209 mól) kapott anyagot összekeverünk 85 ml szén-tetrakloriddal és 4,5 g (0,0216 mól) fosz­­for-pentakloriddal és visszafolyató hűtő alatt forral­juk 1 órát. Az NMR-spektrum szerint a reakció a köz­8 titermékig teljesen lezajlott. A gyűrűzárási reakciót három különböző eljárással hajtjuk végre. 1. Körülbelül 10 ml köztitermék-oldatot bepáro­lunk a szén-tetraklorid és a foszforil-klorid eltávolítá­sára, majd Kugelrohr-berendezésben 50 *C-on tartjuk a nyomokban jelen lévő alkotórészek eltávolítására. A maradékot feloldjuk diklór-metánban, majd vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldattal mossuk. A di­klór-metános réteget magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük és sárga olajjá sűrítjük be. Ez az eljárás nem okoz változást az NMR-spektrumban. Az olajat fel­oldjuk 25 ml xüolban és 2 órát forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A reakciót NMR-spektroszkópiával követ­jük. Amikor ez jelzi, hogy a reakció teljesen lezajlott, a xilolt lepároljuk, így az oxazolt sárga olaj alakjában kapjuk. 2. A köztitermék-oldat körülbelül 10 ml-jét bepá­roljuk, majd Kugelrohr-berendezésben 100 *C-ra me­legítjük. A 15 perc múlva végrehajtott gázkromatog­ráfiás vizsgálat azt mutatja, hogy az edény tartalma részben alakult át oxazollá. A reakcióelegyet 100 °C- on tartjuk még egy órát, de a gázkromatográfiás vizs­gálat még mindig mutat némi köztiterméket. Ezután a melegítést 135 °C-ra növeljük és az oxazol átdesztillál. 3. A megmaradt köztitermék-oldatot bepároljuk, majd Kugelrohr-berendezésben rövid időre 50 °C-ra melegítjük a szén-tetraklorid és foszforil-klorid nyo­mainak eltávolítására. A maradékot feloldjuk xüolban és visszafolyató hűtő alatt forraljuk egy éjszakán át (17 óra). Az NMR-spektrum azt mutatja, hogy a reak­ció teljesen lezajlott. A xilolt lepároljuk és a sötét szí­nű maradékot Kugelrohr-berendezésben desztülál juk. 3,3 g világos narancsszínű olajat kapunk. Mindhárom oxazol terméket egyesítjük és kroma­tográfiásan tisztítjuk 10 tf% etil-acetátot tartalmazó ciklohexánnal, majd Kugelrohr-berendezésben desz­tilláljuk. A 4,58 g (54%) terméket színtelen olaj alak­jában nyerjük ki, amelynek törésmutatója n^5-l,4836. 5. példa 6-(difluor-metil)-4-(2-metil-propil)-5-(2-tiazolil)-2-(trifluor-metil)-3-piridinkarbonsav-metilészter Több kísérletet is végrehajtottunk, hogy eljárást dolgozzunk ki ennek a vegyületnek az előáüítására. Mindegyiknél kis tiazolkitermelést értünk el. Azt ta­láltuk, hogy egy azonosítatlan köztitermék pirolizálva a tiazolt eredményezi. A következőkben leírunk egy kísérletet. 11,36 g (0,0257 mól) 1. példában használt savhalo­­genidből készített 6-(difluor-metil)-5-{[(2,2-dimet­­oxi-etü)-amino]-karbonil}-4-(2-metil-propfl)-2-triflu­­or-metil)-3-piridinkarbonsav-metüésztert, 100 ml to­­luolt és 5,89 g (0,0265 mól) foszfor-pentaszulfidot kö­rülbelül 3 órát forralunk együtt visszafolyató hűtő alatt. A reakciót gázkromatográfiásán követjük és a vizsgálatok azt mutatják, hogy tiazol van jelen; vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldattal mossuk és éterrel extraháljuk. Az éteres réteget magnézium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük és 12,88 g narancsszínű üveges szi­e 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom