203620. lajstromszámú szabadalom • Légszállító berendezés
HU 203620B 11 12 többlet, amely mindaddig fennmarad, amíg az anyag ki van téve az uralkodó elektromos térnek. A „töltéstöbblet” alatt ebben az esetben olyan elektromos töltést értünk a dielektromos anyag felületén, amely a klasszikus értelemben vett dielektromos, gyengén elektromosan vezető anyagok által felvett felületi töltésekhez adódik. Még nincs vüágosan megindokolva, hogy miért jönnek létre ezek a többlet-töltések az 1 légáramlás-vezeték dielektromos falain, jóllehet magát a jelenséget kísérletileg is létrehozták. A jelenség — úgy tűnik — azon jelenségekre vonatkozik, amelyeket dielektromos elektrétek készítésénél használnak. Ezen utóbbi esetben speciális dielektromos anyagot tesznek ki erős elektromos tér és ionáramlás kombinációjának. Az elektromos többlettöltések eközben permanensen kötődnek az anyag struktúrájában és nem vezetődnek el azon tény ellenére sem, hogy az anyag elektromosan vezető bizonyos fokig. Következésképpen a fentiekben említett jelenséggel kapcsolatban, mellyel a szóban forgó légszállító berendezésekben is összetalálkozunk, a területen járatos szakember számára nyilvánvaló feltételezés, hogy az 1 légáramlásvezeték dielektromos falain jelentkező elektromos többlettöltés is belekötődik a dielektromos anyag struktúrájába, de csak azzal a feltétellel, hogy az anyag egyidejűleg ki van téve egy elektromos tér befolyásolásának. Ezt a jelenséget jótékonyan lehet hasznosítani a K koronakisülési elektróda légáramlással ellentétes irányban szükséges leárnyékolásának létrehozásánál azáltal, hogy meghosszabbítjuk az 1 légáramlás-vezetéket és annak dielektromos falait a légáramlás irányával szemben, azaz a K koronakisülési elektródától távolodóan, vagyis az 1 légáramlás-vezeték bemeneti végénél egy olyan távközön át, úgy hogy a vezeték falain a K koronakisülési elektródától érkező ionáramlás hatása alatt közvetlenül a berendezés bekapcsolásakor megjelenő többlettöltések hatásosan árnyékolják a K koronakisülési elektróda körül jelenlévő ionfelhőt egy, a K koronakisülési elektródától a légárammal ellentétes elektromos tér lehetséges létrejöttével szemben, úgyhogy hatékony árnyékolást hozzon létre a K koronakisülési elektródától kiinduló, a légáramlással ellentétes irányú ionárammal szemben. Láthatjuk, hogy minél jobban meghosszabbodott az 1 légáramlás-vezeték a K koronakisülési elektródától a légáramlással szemben, annál nagyobb hatékonyságot biztosít az árnyékolásnak. Vizsgálatok bizonyították, hogy kielégítő árnyékoló hatást lehet elérni, ha az a távolság, melyen át az 1 légáramlás-vezeték a K koronakisülési elektródától a légáramlással szemben meghosszabbítódik, legalább 1,5-szöröse a K koronakisülési elektróda és az M célelektróda közötti távolságnak. Azt is beláthatjuk, hogy az ámyékolási hatás még hatékonyabbá válik az 1 légáramlás-vezeték nyílásméretének csökkentésével, azaz minél kisebb a kölcsönös távolság a szemben lévő dielektromos falak között, annál nagyobb a létesített árnyékoló hatás. Egy viszonylag nagy ke resztmetszetű légáramlás-vezeték esetében az árnyékoló hatás lényegesen növelhető azáltal, ha a vezetékeket a K koronakisülési elektródától a légáramlással szemben haladó több párhuzamos vezetékrészre osztjuk fel hosszanti osztófalak segítségével, amelyek az 1 légáramlás-vezeték falával párhuzamosan helyezkednek el, így például ezek a 7 válaszfalak lehetnek szalagok vagy hasonlók, dielektromos anyagból. Egy ilyen berendezés lehetővé te- 5 szí a K koronakisülési elektróda hatásos árnyékolását a légáramlással ellentétesen haladó ionárammal szemben, mégha az a távolság, amire az 1 légáramlás-vezeték a K koronakisülési elektródától a légárammal szemben kinyúlik, csupán közel egyenlő a K 10 koronakisülési elektróda és az M célelektróda közötti távolsággal. Egy másik súlyos probléma, amivel az üyen típusú légszállító berendezéseknél találkozunk, amikor lakott környezetben szándékozunk azokat használ- 15 ni, abban áll, hogy védeni kell az érintéstől, az alkalmazott nagy feszültség miatt. Az érintésvédelmet természetesen mechanikus eszközökkel meg lehet valósítani oly módon, hogy a berendezés elektródáit körülvevő 1 légáramlás-vezetéket ellátjuk teljesen 20 áthatolhatatlan falakkal és felszereljük az 1 légáramlás-vezetéket G védőrácsokkal (10. ábra) mind annak bemeneti, mind pedig a kimeneti végénél úgy, hogy a berendezés feszültség alatt lévő elektródáit nem lehet megérinteni sem véletlenül, sem szándé- 25 kosán. Az üyen védőberendezések azonban komoly ellenállást jelentenek az áramlás számára és ezáltal súlyosan rontják a berendezésen át történő légszállítást, valamint annak hatásfokát. Úgy találtuk azonban, hogy lehetőség van a találmány szerinti 30 berendezésnél tökéletesen kielégítő biztonsági óvintézkedésre a berendezés érintése ellen ennél sokkal egyszerűbb és előnyösebb módon. Amint azt már előzetesen leírtuk, a találmány szerint kialakított berendezés igen kis koronák 35 működik, nagyságrendben 20-50 szállított levegőre számítva. Ezt a rendkívül kis fajlagos koronakisülési áram-értéket a K koronakisülési elektróda és az M célelektróda közötti nagy tengelyirányú távolság, valamint a K koronakisülési 40 elektródának a légáramlással ellentétes irányban való hatékony árnyékolása teszi lehetővé. Ezen alacsony áramfelvétel eredményeként a berendezés feszültség alatt lévő elektródái — tekintet nélkül arra, hogy az a K koronakisülési elektróda vagy M céle- 45 lektróda — rendkívül nagy ellenálláson át csatlakoztathatók a tápforrás kivezetéseihez anélkül, hogy az áramforrás feszültségét elfogadhatatlan mértékben kellene növelni. Azt találtuk, hogy ezen soros 8 ellenállás készen adott, nehézség nélkül bár- 50 milyen olyan nagyságú ellenállás-értékkel, hogy abban az esetben, ha a feszültség alatt lévő elektróda közvetlenül rövidre van zárva, a rövidre zárási áram olyan alacsony, hogy teljesen ártalmatlan. Egy 2 mA határérték a szokásosan előírt, tekintettel az 55 ártalmatlan — veszélytelen----rövidrezárási áramra egy üyen elektromos berendezésnél a testtel való érintkezéskor. Ha a rövidrezárási áramot kb. 100-300 pA értéken tartjuk, akkor egyáltalán nem tapasztalható kellemetlen érzés, amikor megérint- 60 jük a feszültség alatt áüó elektródákat. Ezt a találmányszerinti berendezésnél el lehet érni. Ha azt tételezzük fel például, hogy a berendezés feszültség alá kerülő elektródáinak üzemi feszültsége 20 kV és a koronakisülis áram 50 pA, akkor a feszültség alá 65 helyezendő elektródát rá lehet kötni az áramforrás árammal pmA/100 m7h 7
