203583. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bakteriális fertőzések ellen védő emberi monoklonális antitest-készítmények és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
HU 203583B hoz. Az így nyújtott monoklonális antitestek hasznosak a bakteriális fertőzések széles sora által okozott súlyos betegségek kezelésében vagy megelőzésében. Ezen kívül azok a nem-”belső” szénhidrát molekulák, amelyek kibocsátódnak a körülvevő környezetbe, szintén szabadok az antitest molekulákkal való közvetlen kölcsönhatáshoz, és eltűnnek a retikulo-endoteliális rendszeren keresztül. A jelen találmány szerinti monoklonális antitesteket tartalmazó kompozíciók tipikusan alkalmazhatók a kórházi, újszülött és más fertőzések terápiás és megelőző kezelésében. A kórházi fertőzéseket tipikusan a következő baktériumokból eredő fertőzések okozzák; Escherichia coli, Pseudomonas aeruginosa, Klebsiella pneumoniae, Enterobacter aerogenes/cloacae, Serratia marescens, és Streptococcus agalactiae B csoport; azok az antitest kompozíciók előnyösek, amelyek két, három, négy vagy több ilyen baktérium ellen védő hatásúak. Hasonlóképpen az újszülöttekhez való alkalmazáshoz, pl. újszülött szepszisben és meningitiszben, az antitestek kívánatosán fajlagosak az alábbi baktérium-organizmusok közül kettőre vagy többre: Escherichia coli KI, Neisseria meningitis B csoport, Streptococcus agalactiae B csoport és Hemophüus influenzae B típus. Más általánosan elterjedt fertőző baktériumok pl. az alábbiak: Staphylococcus epidermis, Streptococcus pneumoniae, Proteus mirabilis, Proteus vulgaris, Bacteroides fragilis, Pseudomonas cepacia, Mycobacterium tuberculosis, Providencia morganii. Salmonella typhi, Pneumocystic carinii, Acinetobacter herellea, Pasteurella múltoddá, Klebsiella oxytoca. További ide tartozó patogén baktériumok is ismeretesek azok számára, akik. a szakterületen jártasak, lásd pl. Hungs J. M. és munkatársai „Nosocomiae Infection Surveülance 1980-1982” (Kórházi fertőzések áttekintése 1980-1982), Morb. Mórt. Weekly Report, 32,1SS-16SS (1983); és általánosságban a Microbiology című könyv, 3. kiadás szerkesztette: Davis B. D„ Dulbecco R„ Eisen H.N., Ginserberg H. S., Wood W. B. és McCarty M.; kiadó: Harper and Row (1980). Mindkét fenti kiadványt referenciaként építjük be a jelen bejelentésbe. A monoklonális antitestek reagálnak a szóban forgó baktérium-fajok összes tagjaival vagy egyes tagjaival, ahol a tagok felületi epitópjaik alapján, főleg LPS vagy kapszula helyeik, pl. szerotípusaik alapján különböztethetők meg. A különböző baktérium-fajokon keresztüli monoklonális antitest kereszt-reaktivitás váratlan felfedezése, beleértve a fentebb felsorolt klinikaüag fontos fajokat, új eszközt nyújt a terápiás és profilaktikus kezelésekhez, Előre kiválasztott keresztreaktív antitestek kombinációban való használata révén néhány antitest keverékét lehet előállítani fertőző baktériumok egy sor különböző faja elleni kezeléshez. Példaként, és nem korlátozásként pl. két monoklonális antitest keveréke — amelyek egyik keresztreaktív legalább két klinikailag jelentős baktériumfajjal, és másikba kereszt-reaktív legalább két vagy három különböző fajjal — használható lesz négy, öt, hat vagy több különböző faj ellen. Hozzáadva egy harmadik vagy negyedik monoklonális antitestet, amelyek mindegyike kereszt-reaktív legalább két-7 két klinikaüag fontos fajjal — még akkor is, ha a fajokból egy vagy több azonos azokkal, amelyeket az első vagy a második antitest felismer—növelni fogja a felhasználhatóságot a kezelésben öt, tíz, vagy több faj ellen. Természetesen szükséges lehet hozzáadni egy vagy több olyan monoklonális antitestet is, amelyek mindegyike csak éppen egy előre kiválasztott baktérium fajra fajlagos, pl. olyan esetekben, amikor azzal a fajjal kereszt-reaktív monoklonális antitestek nem állnak rendelkezésre. Gyógyászati célra alkalmas kompozíciókat is állíthatunk elő, amelyek előre kiválasztott, klinikailag fontos baktérium-fajokkal jelentős hányadban (azaz több, mint 50%-ban, előnyösen 60-80%-ban, legelőnyösebben mintegy 90%-ban) reaktív monoklonális antitestek sokaságát tartalmazzák, ahol az antitestek száma legalább kettővel kevesebb, mint a baktérium fajok száma. Tipikusan, ha „n" a baktérium fajok számát jelenti, a kompozíció mintegy n-2 antitestet tartalmaz, tipikusaiban n-4~n-8 közti tartományban levő számú antitestet, vagy még kevesebbet 15-20-ig terjedő számú baktérium faj elleni kezelésben. Azokban a szituációkban, ahol baktérium-fajok széles spektruma (pl. 25-50 vagy több faj) elleni kezelés kívánatos, a kompozíció n-10~n- 20 közti tartományban levő számú vagy kevesebb antitestet tartalmaz. A monoklonális antitestek előállítását úgy lehet kivitelezni, hogy nem pusztaiévá tesszük azoknak a nukleinsav-szekvenciáknak a kifejeződését, amelyek a többféle baktérium-fajon jelen levő nem"belső” szénhidrát epitópra fajlagos antitesteket vagy azok részeit kódolják. Tipikusan a mon oklonális antitesteket humán donoroktól szerzett limfociták sejt-hajtott Epstein-Barr vírus (EBV) transzformációjával állítjuk elő, ahol a humán donorok ki voltak vagy ki vannak téve a szóban forgó gram-negatív baktériumoknak, az így előállított antitest-kiválasztó sejtvonalakat úgy lehet jellemezni, mint folytonosan növekedő limfoblasztoid sejteket, amelyek diploid kariotípussal rendelkeznek, és amelyek Epstein-Barr nukleáris antigén (EBNA) pozitívak, és IgG, IgM, IgA vagy IgD izotípusa monoklonális antitesteket választanak ki. A sejt-hajtott transzformációs folyamat maga is találmány, amelyet a Genetic Systems Corporation jelentett be, és amely részletesen a 4464465 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban van leírva; ez a leírás ebbe a bejelentésbe referenciaként van beépítve. A monoklonális antitesteket lehet használni épen, vagy fragmensekként, pl. Fv Fab, F(ab’)2ként, de általában épen. Egy másik módszer szerint az antitesteket termelő sejtvonalakat sejtfúzióval lehet előállítani megfelelő gyógyszerrel jelzett humán mielóma, egér mielóma vagy humán limfoblasztoid sejtek között humán B limfocitákjcal, így termelve hibrid sejtvonalakat. A jelen találmány szerinti sejtvonalak más alkalmazást is találhatnak, mint a humán monoklonális antitestek közvetlen termelése. A sejtvonalakat lehet fúzionálni más sejtekkel (pl. megfelelően gyógyszer-jelzett humán mielómával, egér mielómával vagy humán limfoblasztoid sejtekkel), hogy hibridómákat állítsunk elő, és így a humán monoklonális 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
