203567. lajstromszámú szabadalom • Eljárás epoxiészter bázisú alapgyanta előállítására és ilyen gyantát tartalmazó villamosipari szigetelőlakk

HU 203567B A találmány tárgya eljárás villamosipari szigete­lőlakk előállításához használható epoxiészter bázi­sú alapgyanta előállítására. A találmány tárgyát ké­pezik továbbá az ilyen gyantát tartalmazó vízoldha­tó, 155 °C-ig hőálló villamosipari szigetelőlakkok, különösen villamos tekercsek impregnálásához használható szigetelőlakkok. Ismeretes, hogy a vízzel oldható hígítható mű­gyanták a lakk- és festékiparban egyre nagyobb je­lentőségre tesznek szert festékek, ipari zománcok kötőanyagaként. Villamosipari szigetelőlakként va­ló alkalmazásuk azonban sokáig nem terjedt el. A szigetelőanyagok elektromos szigetelő tulajdonsá­gai ugyanis már kis nedvességtartalom esetén is drasztikusan leromlanak. A villamosiparban éppen ezért idegenkedtek a víznek a szigetelési rendszerbe kerülésétől. Az egyre szigorodó környezet-, egész­ség- és tűzvédelmi előírások és elvárások azonban a villamosípart is rákényszerítették arra, hogy foglal­kozzon ezeknek a termékeknek a bevezetésével. Vízoldható beégetős lemezlakkokat először di­namólemezek bevonására alkalmaztak. E célra a vi­zes lakkok bevezetése az általános rendeltetésű fes­tékeknél szerzett tapasztalatok birtokában nem okozott különösebb gondot, hiszen itt a festéssel azonos jellegű feladatról van szó: nagy felületek vé­kony rétegű 5-20 mikrométeres bevonásáról. A le­mezlakkozás sikeres megoldása bebizonyította, hogy megfelelő formulázás esetén a vízoldható lak­kok beégetés után jó villamos szigetelő tulajdonság­gal rendelkeznek, alkalmasan megválasztott lakk és technológia esetén a villamosipar is tudja alkalmaz­ni azokat. Dinamólemez lakkozásra megfelelőnek bizonyultak a lakk- és festékiparban már klasszi­kusnak számító 40-70 mg KOH/g-os savszámú, rö­vid olajhosszúságú, trimetüsavanhidrid-tartalmú alkidgyanták megfelelő formulázással készült típu­sai. Tekintettel arra, hogy a villamos gépek, motorok tekercseinek impregnálása sokkal összetettebb fel­adat, mint a lemezlakkozás, a vízzel hígítható imp­regnáló lakkok kidolgozása sokkal nagyobb körülte­kintést igényel. Az impregnálással felvitt lakk elsőd­leges célja az, hogy szilárd egységbe fogja az egyes tekercsmeneteket a vasmaggal, védje a tekercset a kilazulástól. Ezenkívül villamos-, víz-, vízgőz- és olajszigetelő, hőelvezető és korróziógátló szerepet is betölt. A kikeményedett lakknak tehát meg kell felelnie ragasztóképesség, különféle mechanikai tu­lajdonságok, így például szüárdság, keménység, ru­galmasság, dielektromos tulajdonságok, mint pél­dául fajlagos felületi ellenállás, fajlagos térfogati el­lenállás, átütési szilárdság, továbbá vízállóság, ola­jállóság és hőállóság szempontjából. Egy szigetelőlakk jóságának másik alapvető kri­tériuma, hogy megfelelő applikációs tulajdonsá­gokkal rendelkezzék, amit viszont meghatároz a fel­viteli technológia. A többféle, napjainkban haszná­latos impregnálási eljárás közül a vízoldható lakkok a hagyományos, de még széles körben elterjedt vá­­kuumimpregnálás anyagaként jöhetnek szóba. A vákuumimpregnálás során a szigetelési rendszerrel ellátott tekercseket először előszárítják, majd visszahűtik. Ezután következik a tulajdonképpeni impregnálás, azaz a tekercseknek a lakkal történő 1 elárasztása, átitatása. A tekercseket egy ideig benne tartják a lakkban, általában vákuum alatt, hogy a légbuborékok eltávozzanak. Ezután a lakk oldósze­reit szárítással eltávolítják, majd a lakkra előírt hő­mérsékletű beégetéssel fejeződik be a folyamat. A felvitel sikere érdekében a lakk viszkozitásának, a benne levő nem-üló anyagok mennyiségének, to­vábbá kapüláraktivitásának, oldószer-eleresztő ké­pességének és vastagrétegű beégethetőségének ki­elégítőnek kell lennie. Megkövetelik a felhasználók azt is, hogy a lakk könnyen hatoljon be a hornyokba, semleges legyen a többi szigetelőanyaggal szemben és a réz alkatrészekkel szemben, és gélesedési ideje, valamint átkeményedési ideje kedvező legyen. A villamos szigetelőlakkok alkalmazhatóságá­nak harmadik alapvető feltétele a hőállóság. Minél nagyobb hőállóságú szigetelőanyagot építenek be egy gépbe, annál kedvezőbb lesz annak teljesít­mény-tömeg aránya. A hagyományos alkidbázisú vízoldható szigetelőlakkokat vizsgálva úgy találtuk, hogy azokkal legfeljebb 130 °C-ig hőálló (Internati­onal Electric Councü) 85. számú ajánlása szerint „B” hőosztályú terméket lehet előállítani. Ilyen ter­mék például a Tiszai Vegyi Kombinát által gyártott és Titeron 52 néven forgalomba hozott vízoldható szigetelőlakk. A 80 145 765 sz. japán közrebocsátási irat (CA 94, 105 034 h) epoxigyanta bisz-maleinimid poli­mer és triazin A oldatát mint lakkozott huzalokból készített tekercsek bevonására és vülamos szigete­lésére alkalmas kompozíciót ismerteti. Ennek alkal­mazása azonban jelentős környezeti ártalommal jár, illetve annak kiküszöbölése lényegesen megdrá­gítja az impregnálást. A kompozíciós ugyanis mint­egy 55% oldószert (solvent naftát és ciklohexanont) tartalmaz. A 4 127 695 sz. USA szabadalmi leírásban (CA 91,22 033 u) olyan tekercsbevonási eljárásról van szó, amelynek lényege, hogy poliészter-imid lakkal lakkozott tekercsre először egy epoxigyanta réteget, majd fluidágyas technológiával porított epoxigyan­tából, piromellitsav-dianhidridből és kvarclisztből álló keveréket visznek fel, és az így bevont tekercset beégetik. E megoldás hátránya a bonyolult techno­lógia, amely kizárja szélesebb körű ipari elterjedé­sét. A találmány célja, hogy vülamos sajátságokkal és felviteli tulajdonságokkal rendelkező és 155 °C- ig hőálló, elsőroban villamos tekercsek impregnálá­­sára használható vízoldható villamosipari szigetelő­lakkot biztosítson. E cél elérése érdekében vizsgálataink az epoxi­észter bázisú gyantákra irányultak, mert előzetes vizsgálataink szerint a kötőanyagként ilyen alap­gyantát tartalmazó szigetelőlakkoktól várható, hogy kielégítik a fenti követelményeket. A talál­mány feladata tehát, hogy eljárás biztosítson villa­mosipari szigetelőlakk előállításához használható epoxiészter bázisú alapgyanta előállítására. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy az említett feladatot megoldhatjuk, ha dián-diglicidiléter (DDG) alapú epoxigyantát előbb monokarbonsa­vakkal addíciós észterezésnek vetünk alá, majd a kapott terméket kétértékű és adott esetben háro­mértékű karbonsavval észterezzük tovább. Ha az így 2 5 10 * 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom