203551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazino-és pirimido-akridin-származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 203 551 B 2 Vegyület ICso (mólkon­centráció) 9-amino-l,2,3,4-tetrahidro-ak­ridin 3,1 x lO“7 fizostigmin 6,0 x lO'9 A vegyületek hasznosságát a sötétségelkeriilési tesztben mutatjuk ki, vagyis kimutatjuk a vegyületek azon képességét, hogy vissza tudják javítani a koliner­­giásan hiányos memóriát. A kísérletben egereket tesz­teltünk, hogy mennyire tudnak visszaemlékezni 24 órán keresztül egy kellemetlen ingerre. Egy egeret he­lyeztünk a sötét részt tartalmazó kamrába, erős izzó­lámpafényt vezettünk a sötét helyiségbe és fémleme­zeken keresztül elektromos sokkot alkalmaztunk a padlón. A tesztkészülékből az állatot eltávolítottuk és 24 órával később ismét megvizsgáltuk, hogy mennyire emlékszik az elektromos sokkra. Ha szkopolamint alkalmazunk, amely közismerten memóriacsökkentő, mielőtt az állat a tesztkamrába kerül, akkor az állat 24 órával később ismét belép a sötét helyiségbe röviddel azután, hogy a tesztkamrába helyeztük. A szkopolaminnak ezt a hatását blokkolja a hatásos tesztvegyület és így megnövekszik az az inter­vallum, mielőtt a sötét részbe ismételten belép az állat. A hatóanyaggal kapott eredményeket az állatok csoportjának százalékában fejezzük ki, amelyben a szkopolaminhatást sikerült gátolni és ahol ez a teszt­kamrába helyezés és a sötét részbe történő ismételt belépés megnövekedett intervallumban jelentkezik. A sötétségelkeriilési teszt eredményeit a találmány sze­rint előállított reprezentáns vegyületeken és egy refe­­renciavegyületen a 2. táblázat tartalmazza. 2. táblázat Sötétségelkeriilési teszt A vegyület Dózis mg/testsúlykg Szkopolaminnal előidézett csökkent memória megváltoztatása az állatok %-ában 2-fenil-1.2,3a,4,5,6-hexahidro|1,3)oxa­zino[6,5,4-kljakridin 5,0 27% f izosztigmin (refe­rencia) 0,31 20% A találmány szerint előállított vegyületek hatásos mennyiségét különböző módon adagolhatjuk a páci­enseknek. Ez történhet például orálisan kapszulában vagy tablettában, parenterálisan sterü oldat vagy szuszpenzió formájában és bizonyos esetekben intra­vénásán sterü oldatok formájában. A szabad bázisvég­termékek önmagukban is hatnak, azonban kikészíthe­tek és adagolhatok gyógyászatilag elfogadható savad­­díciós sók formájában stabilitás, könnyebb kris­tályosítás és megnövelt oldékonyság céljából. A gyó­gyászatüag elfogadható savaddíciós sók előállításához használhatunk szervetlen savakat, például sósavat, hidrogénbromidot, kénsavat, salétromsavat, foszfor­­savat, perklórsavakat, valamint szerves savakat, pél­dául borkősavat, citromsavat, ecetsavat, borostyánkő­savat, maleinsavat, fumársavat és Oxálsavat. A hatóanyagokat adagolhatjuk orálisan, inert hígí­tóval vagy ehető hordozóval összekeverve, vagy zsela­tin kapszulába zárva, vagy tablettákká préselve. Orális gyógyászati adagolás céljából a hatóanyagokat össze­keverhetjük különböző segédanyagokkal és alkalmaz­hatjuk tabletta, pirula, elixir, szuszpenzió, szirup, os­tya, rágógumi stb. formájában. A készítmények leg­alább 0,5% hatóanyagot tartalmaznak és ez változhat a gyógyszerforma függvényében és lehet 4-70 tö­­meg% az egységre vonatkoztatva. Ilyen készítmények­ben a hatóanyag mennyisége olyan, hogy megfelelő dózist kapunk. Az előnyös készítmények orális dózisegység formá­ja 1 -300 mg hatóanyagot tartalmaz. A tabletták, pirulák, kapszulák, pasztülák, stb. tar­talmazhatnak még kötőanyagot, például mikrokristá­lyos cellulózt, tragantmézgát vagy zselatint, segéd­anyagot, például keményítőt vagy laktózt, szétesést elősegítő szert, például alginsavat, primogélt, kukori- " cakeményítőt stb., kenőanyagot, például magnézi- " umsztearátot vagy Sterotexet, csúszást elősegítő anyagot, például kolloidszüícium-dioxidot, édesítő­szert, például szacharózt vagy szacharint, ízesítőszert,’1 például fodormentát, metüszalicilátot vagy narancs­­ízt. Ha a dózisegységforma kapszula, tartalmazhat még a fenti típusú anyagokon kívül folyékony hordozót,r például zsírolajat. Más dózisegységformák tartalmaz­hatnak még különböző anyagokat, amelyek a dózis­egység fizikai formáját módosítják. Ilyenek például a bevonatok. így a tablettákat, pirulákat bevonhatjuk cukorral, sheüackkal vagy más enteroszolvens bevo­nószerekkel. A szirup tartalmazhat még szacharózt édesítőszer­ként és bizonyos konzerválószereket, festékeket, szí­nezékeket és ízesítőket. Ezeknek az anyagoknak gyó­­gyászatüag tisztának és nem-toxikusnak kell lenni a használt mennyiségben. Parenterális adagoláshoz a hatóanyagokat oldatba vagy szuszpenzióba vihetjük. Ezek a készítmények legalább 0,1% hatóanyagot tar­talmazhatnak, de ez változhat 0,5 és 30 tömeg% kö­zött. A hatóanyag mennyisége olyan, hogy megfelelő dózist kapjunk. A készítmények parenterális dózis­egysége 0,5-100 mg hatóanyagot tartalmaz. Példaként a következő vegyületeket soroljuk fel: 3a,4,5,6-tetrahidro-2-metil-(3H)-pirimidi­no[4,5,6-kl]-akridin, 3a,4,5,6-tetrahidro-2-fenil-(3H)-pirimidino[4,5,6-kljakridin, 2-fenil-l,2,3a,4,5,6-hexahidro[l,3]oxazino[6,5,4- kljakridin és 2-(4-fluor-fenil)-1,2,3a,4,5,6-hexahidro[l ,3]oxazi­­no[6,5,4-kl]-akridin. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom